Mintha minden beburkolózna
puha párába. Villanypózna
ágaskodik fényesen, némán
az ég felé. Most az a vén árny
nyújtózik nagyot. A tar ág a
levélre emlékezik. Lámpa
virraszt, űzve a homályt. Őszelő
van itt megint, előz törtető
telet. Hagyja, hadd burkolózzon
bele a város a friss ózon-
ba. Sötétség borul most fölém
lustán. És a földnek agg ölén
kitárja karját az enyészet…
Kitárja karját…
By Klára
22 hozzászólás
Szia Klári! 🙂
Csendes vers, gyönyörű képekkel. Többször megemlítettem Nálad a központozást, itt csak amiatt, hogy szerintem kifejezetten jól játszottál vele, mert éppen ott lassít, ahol szükséges, ahol mélyebbre kell merülni a gondolatokban.
Ez itt egy kis gyöngyszem gyönyörű képekkel, amelyeket "lustán" érdemes élvezni, mert bizony idő kell rájuk. Érdekes, hogy a cím pozitív ereje megelőzi a vers komolyságát, feloldja az esetleges később keletkező feszültségeket, így nem fáj annyira az enyészet. 🙂
Szerintem nagyon jól sikerült és bölcs vers ez, engem elég könnyen megtalált. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örömmel látlak mindig, s nagy élvezettel olvasom (vagy inkább iszom:)) szavaidat. És elhiszem mindazt, amit mondasz, úgyhogy hálás köszönetem érte:)))
Van valaki a környezetemben (egészen közel), aki nem tud megbékélni a nyár elmúlásával, a hideg beköszöntésével. De annyi minden van az életben, amit nem tudunk befolyásolni – ilyen az évszakok váltakozása vagy az időjárás. El lehet fogadni higgadtan, bölcsen is ezeket a dolgokat… Azt hiszem, ez a vers ilyen előzmények után született.:)
Szeretettel: Klári
itt ragadtam, képeid is… szóval megfogott a versed, szeretettel
Kedves vagy Andy, köszönöm:))
Szeretettel: Klári (örülök, hogy kijavítottad a renitenst:))
Kedves Klára!
Szépen, "szelíden" érkezett versedben az ősz. Olyan, mintha komótosan, nyújtózva terülne szét. Jó a ritmusa, tetszettek a rímjeid.
Gratulálok, jól esett elolvasni.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Nagyon örülök, hogy itt jártál, köszönöm értékelő szavaidat:)))
Szeretettel: Klári
Szia Klára!
Most éppen az tetszett, hogy ez egy áttűnés mentes, szimpla "táj"-, vagy inkább környezetleírás. Engem kedven filmemre emlékeztetett: Tarr Béla: Werckmeister harmóniák c. művének emblematikus képére, amint Valuska egyedül megy a ködös, őszi utcán…szeretem ezt a fajta szimplán leíró melankóliát.
szeretettel: Cal
Szia Cal!
Örülök, hogy a vers emlékeztet valamire, mert akkor nem lehet olyan rossz:))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Szebben nem lehet kifejezni:´Ez itt egy kis gyöngyszem
gyönyörü képekkel´(Kankalin)
Egyezek!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Köszönöm, kedves sailor:)
Szeretettel: Klári
Versedben szépen megírt képekkel, jó ritmusban vezettél az elmúlás felé.
Gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán, köszönöm!:))
Üdv: Klári
Korszerű versnek mondanám, de az az igazság, hogy nem értek hozzá, így a megítélésemnek nincs nagy értéke. A hangulata viszont magával ragadott. Szép képeket festettél, gratulálok!
Köszönöm, kedves István!
Nagyon képi az versed, az írásod. Szinte megelevenedik a jelenet az ember szeme előtt. Nagyon tetszik! Szeretettel:Magdi
Örülök, hogy tetszik, kedves Magdi:)))
"kitárja karját az enyészet" van benne valami várakozás! Mintha azt fejezné ki az ősz :
sajnálom, enyém az avar de jön majd a tél betakar, szép fehér lesz minden.
Tetszik ahogy lefested az átmenetet.
Szeretettel grat.Zsófi
Kedves Zsófi, köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Klári
Szia!
Tetszik a vers! Egyrészt a felépítése, másrészt a hangulata.
Jól esett olvasni innen a kályha mellől… 🙂
Üdv: Gyömbér
Köszönöm, kedves Gyömbér:))
Üdv: Klári
Annyira tetszik!
Töredezett líra. Komolyan mondom, szinte érzem, ahogyan írod.
Rokon-lélek vagy, akárki is legyél.
Köszönöm, Andrea! Örülök, hogy nálam jártál, s főleg, hogy tetszik a vers.