Hátába vájod mérgező karmaid
Végig marod, bőrét leszaggatod
A napok rúgják előre, nem remél
Hétfőről vasárnapra verejtékben eszmél
Így téped darabjaira szívem
Szaggatod, elejted, szorítod, felejted
Ma csalfán, cinkosan mosolyogsz, kacsintasz felém
Másutt napokig egy gondolatod sem enyém
Ne vesd rám tenger szemed sugarát
Nekem már nem kellesz! Kitéplek magamból!
Micsoda hazugság… Egyszer tán' elhiszem
De addig is veled kelek, veled fekszem.