Nem kell ahhoz ágy,
hogy szeress.
Körmöm alatt
véred pezseg.
Alvó lelked is,
megremegtet.
Fényűzésed
szívem törte.
Áldott az ajtó,
mit orromhoz csaptál,
hisz egyszer régen
mögé csaltál.
Nem kell ahhoz ágy,
hogy szeress.
Körmöm alatt
véred pezseg.
Alvó lelked is,
megremegtet.
Fényűzésed
szívem törte.
Áldott az ajtó,
mit orromhoz csaptál,
hisz egyszer régen
mögé csaltál.
3 hozzászólás
Velős, tömör, szeretem.
Edit
Nagyon…nagyon jó levezetése egy szerelemnek!
Szeretettel gratulálok: Ica
Ezek szerint, nem is az volt az ajtó mögött, amit a csalogató sejtetett. S az ajtó most azért áldott, mert végre megint az innenső oldalán áll a költő.
Érdekes vers, tetszetős. Abból a Hegedüs-lírából való, ami mindig azt sugallja: "sokat áldoztam rád, sokat szenvedtem érted-miattad, de már ismerlek, és nem siratlak többé."
Üdv: Laca 🙂