Micsoda kiváltság jó természetet kapni,
lubickolni az emberek szeretetében,
ráérezni arra, hogy mikor mit kell adni,
mindezt belülről fakadón, természetesen.
Ki tudja, mikor kell a szó, a bátorító,
és mikor csupán csak a csend, mi vigasztaló.
Egy szál virág, egy kedves mosoly, mely gyógyító,
minden, ami csak jólesik és helyénvaló.
Más meg jár, mint elefánt a porcelán boltban,
és azt, hogy mi hol és hogyan is van, nem tudja,
eltéved az érzelmek dúló viharában,
segítségét, jó szándékát senki se áldja.
6 hozzászólás
Kedves Rita,
Gyönyörűt alkottál..párhuzamba állítottál két embertípust: egyiknek megadatottak az isteni kiváltságok, a másik ” jár, mint elefánt a porcelán boltban”.
Egy külső szemlélő valóban így érezheti ám nem kell elfelejteni, hogy mindenki más és más erősségekkel rendelkezik….aki jól kommunikál és mindenkinek könnyen belopja magát a szívébe, annak más területen vannak elefánt nagyságú gyengeségei..
Természetesen kellő önismerettel, alázattal és szeretettel sokat fejleszthetünk gyengeségeiken.
Már a a delphoi szentély homlokzatán is ez állt : ? Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan.Szeresd barátaidat …?.
Neked nincsenek ilyen gondjaim…jó tündérként azonnal mindenki megszeret. 🙂
Körülölelő szeretettel gratulálok versedhez.
M.
Kedves Rita!
Nagyon szépen ábrázoltad a két embertipust!
Négis nincs teljesen olyan személy,aki mindig:
“lubickol(ni) az emberek szeretetében,”,sem
olyan aki” mint elefánt a porcelán boltban,”
Mind a két tipusnak,ha éppen annyira különböznének,
egy közös vonásuk kell,hogy legyen.
Ugyanis a ráébredés arra,mit kellene kezdeni magukkal
Az elsönek magába szállás és tetteiben az öszinteség
keresése!
A másodiknak törekecni nagyobb önbizalomra
a meggyözödésre,hogy léteznek belsö értékek,melyek
után érdemes menni és elismerést kapnak majd másoktól
is!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az olvasást és az őszinte szavaid. Törekedni csak felnőttként tud az ember, a gyerek még magát adja és talán épp azért, mert azt gondolja, hogy ő így is szerethető. Aztán rájön arra, hogy csak az az érték, ami látszik. Ez utóbbival sok ember visszaél, másnak mutatja magát, mint amilyen valójában, mert ezzel az álarccal jobban érvényesül. Ugyanakkor vannak álarc nélküli kedves, kellemes, nyugodt és békés természetű emberek, akik egyszerűen ilyenek, vagyis magukat adják és nincs is szükség arra, hogy változzanak.
Szeretettel: Rita 🙂
Dráva Napfény!
Igen, elhiszem, Te az első csoportba tartozol és az ilyen ember valóban szerethető, akár ismeretlenül is.
Viszont rövid dajkai munkám során megismerkedtem olyan gyermekekkel, akik vadak voltak, direkt az ellenkezőjét csinálták, mint amit kért tőlük az ember. Aztán, hogy sikerült megnyitni a kis lelkük, vagy más szóval közel kerülni hozzájuk, kiderült, hogy nagyon tudnak szeretni és ragaszkodni, ha már valakit elfogadtak.
Természetesen igaz lehet ez a felnőttekre is. A nyugodt, csendes, jó modorú ember szerethető, akkor is, ha soha semmit nem tesz senkiért sem.
A másik nem rendelkezik ilyen adottságokkal, de talán még a csillagot is lehozná egy elismerő, őszinte szóért.
Nem vagyunk egyformák és a látszat sokszor csal.
Édesanyám azt mondta, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. Igyekszem ehhez tartani magam.
Szeretettel ölel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Csodaszép alkotás. Kiváló párhuzam. Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok.
Buék:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Örültem a látogatásodnak. Neked is áldott, békés, nyugodt és szeretetteljes új évet kívánok!
Szeretettel ölel: Rita 🙂