Ha majd kilépve testem börtönéből
kívülről szemlélem a világot s magam,
objektíven ítélem meg bejárt utam
mint egy idegen; mások szemszögéből.
A zord valóságra rányílik szemem,
lehullott róla a sűrűn szőtt vászon
– most testemet fedi a halotti ágyon –,
így lecsupaszítva látom életem.
Bár mindig vágytam a jót és a szépet,
mégis a rosszat tettem, s színleltem, ha kellett.
Keskeny úton akartam járni, de nem leltem,
hát egy idő után már nem is kerestem.
Úgy tűnik, nagyot alakítottam,
ha elhitték mind, hogy valóban jó vagyok.
Vagy ők itt a legnagyobb komédiások,
kik sírom körül zokognak hangosan.
11 hozzászólás
Bocsáss meg, de megállni nem tudom, hogy le ne írjam: ezen írásod minden verstani elemet nélkülöz,noha múfajaként ezt jelölted. Sem rím, sem ritmus nem stimmel, de még a szabad vers -valahol kötött- struktúráját sem tudja követni. Bízom benne, hogy nem veszed bántásnak egészséges kritikámat, hisz azt vallom, kiváló vagy prózában viszont. Azon műveidért fogadd ezúton is gratulációm.
Z. Tamara
Tamara!
Barakvirág volt olyan drága, és megválaszolta a versemre vonatkozó "egézséges" kritikádat:)
Kedves Borostyán!
Ha jól emlékszem, most, először olvasok tőled olyan verset, amiben az ölelkező rímet alkalmaztad. Ez a rím egy érdekes sodrást ad a verseknek; én, személy szerint, nagyon kedvelem. Azt hiszem, azt is olvastam valahol a hozzászólásaidban, hogy a költészettel mostanában kezdtél el foglalkozni. Nekem tetszik az, ahogyan alakul, formálódik a stílusod ebben a műfajban!
A téma, amit megfogalmaztál, bizony megfordul az ember fejében… megint egy sokakat érintő kérdés… A külső nézőpont akkor, amikor már lezártunk egy életciklust; bízom benne, hogy aki a jóra törekedik, az mindenképpen visszakapja ezt valahol. Hibázni meg bizony mindannyian szoktunk… a lényeg mindig a szándékban rejlik 🙂
Nekem tetszik a versed! 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Örülök, hogy észrevetted az ölelkező rímeket,:) TE igazán értesz a versekhez, így a TE véleményed többet jelent nekem a pusztán kedvtelésből olvasgatókéinál, akik nem merik feltenni a saját írásaikat, félve a kritikáktól, viszont előszeretettel húzzák le mások alkotásait. Ugye értesz? 🙂 A téma sokunkat érdekel, főleg az, hogy vajon kik a komédiások körülöttünk, és kik azok, akik igazán szeretnek bennünket, a hibáinkkal együtt… Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Teljesen értelek, és szívesen 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Borostyán! Nekem nagyon tetszett a versed. Valóban, ez egy olyan téma, ami , már sokunkat foglalkoztatott. A két utolsó sor különösen tetszik. Szinte biztos vagyok benne, hogy sírunk felett állnak majd komédiások is, de több lesz a tiszta szívből zokogó. Jó lenne látni.
Én nem vagyok egy verstudor, de szerintem szerkezetileg is nagyon rendben van a versed. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József
Kedves József!
Attól tartok, már most is vannak körülöttünk komédiások, de azért hiszem, hogy több az igaz ember, mint az álnok képmutató… Amúgy az sem szakértő, aki alant kritizálta versemet, csak annak tartja magát, de ez legyen az ő baja:) Örülök, hogy Neked tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
A keskeny utat járni valóban nem könnyű, de szerintem a szándék is számít, hogy valaki akarja-e. Többet ér, aki kereső, mint aki színleli, hogy megtalálta, de valójában az őserdő mélyén bolyong.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagy igazságot mondtál, erre eddig nem is gondoltam… Azt hiszem, akkor inkább akarok kereső maradni, mint képmutató:) Persze azért jó néha megtalálni is…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagy téma ez. Színlelünk, zokogunk, komédiázunk. Talán az ilyen versek jó tükrök lesznek, elszégyelljük magunkat,és rátalálunk ara a keskeny útra, ahonnan emelt fővel távozhatunk majd.
Komoly vers! Üdv.
Kedves Májusfa!
Én is ebben bízom:)
Üdv: Borostyán