Ha szél dalol csak álmodozva élek.
Felém hajolnak kócos lombú fák.
Konok tekintetemben ég az élet,
színes, mint harmatos barackvirág.
A lótusz is kinyílik vágyakozva.
Szelekkel szállna lágyan, könnyedén.
Vidám pillangó felhőtáncot ropva,
virág szirmát lágy esővel hintené.
Jöjj hát, ölelj s én átölellek téged.
Fonódjon össze lényemmel a lényed,
s miénk lehet talán megannyi kincs.
Ma testem testedet kóstolja, s látom
beteljesül majd vágyva vágyott álmom,
s karom körötted ím örök bilincs.
10 hozzászólás
Kedves dodesz szám tátva maradt gyönyörű szonetteden. Gratulálok.
Üdv. Györgyi
Köszönöm, Györgyi!
Nagyon kedves vagy!
Szeretettel: dodesz
Nem én vagyok kedves, a szonetted simogatja a lelkemet. 🙂
Ennek nagyon örülök! 🙂
De ettől még lehetsz kedves! 🙂
Nem könnyű kép alapján alkotni. Szép a versed!
Marietta
Köszönöm, Marietta!
Nem mondanám, hogy könnyű, de legalább segít az általa keltett intuíció.
Szeretettel: dodesz
Nagyon szeretem a szonetteket, gyönyörködtem alkotásodban. Arról, hogy egy kép ihlette ennek létrejöttét, ahhoz viszont egy kellemetlen emlékem fűződik. Napvilági írótársak figyelmem felhívták, hogy "lopják a verseidet", s utánanéztem, valóban az Anyámra emlékezem versem megtaláltam a jelzett helyen, s annak csupán a címét és egyetlen sorát változtatta meg az illető, akit "egy kép illette a versem megírására", helyesen: ellopására…
Eltávolodtam a témától, a szép szonettedtől. Nekem is nagyon tetszik, gratulálok hozzá.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: dodesz
Gyönyörű ez a szonett kedves dodesz !
Én még birkózom a műfajjal:)
Nagyon tetszett !
Kellemes ünnepeket kívánok, szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu!
Viszont kívánom!
Szeretettel: dodesz