Ringass, én melegen tartom kebledet,
szívedbe ültetem belső dallamom,
és hármas egységben vezénylem vonóm.
Táncolj, mert az élet sose ér véget.
Szabad? Éneked magához szólított,
most már újra teli lett a fészekalj,
majd mindenki kirepül, nincs semmi baj.
Kéz a kézben tekintetünk. Változott
talán valami? Örökkévalóság
mindenben, hallani, látni, érezni,
hogy a bölcs öregség bolond ifjúság,
a marcona tél sötétje tavaszi
fényünnep, ettől boldog a nagyvilág.
Az igazság: létezésünk rovott I.
10 hozzászólás
Köszönlek kedves eferesz!
Csodás vers…
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Az a helyzet, hogy ez kölcsönös.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Bennem két kép váltogatja egymást – lehet, te a harmadikra gondoltál – mindkettő csodás!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Könnyen meglehet.
🙂
Te melyik két képre gondoltál?
Szeretettel: Szabolcs
Az egyik a fiú és az anya, a másik az ember és az ő istenének bensőséges kapcsolata.
Kedves Ylen!
Mindkettő benne van, sőt ez is: lélektársak kapcsolata.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Az igazság? Talán az örök körforgás…
Vagy inkább maradjon talány…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szerintem az Univerzum, a Jóisten nyílt lapokkal játszik, nincs benne titok.
Igen, az örök körforgás, pontosan erről írtam én is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Csodaszép sorok.
"Szabad? Éneked magához szólított,
most már újra teli lett a fészekalj,
majd mindenki kirepül, nincs semmi baj.
Kéz a kézben tekintetünk."
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy örömet szerezhettem Neked.
Szeretettel: Szabolcs