Sírni nem tudok. Beitta nedveim,
vizet facsart az átok és a puszta,
s ma bennem áradatba gyűlt, elúszta
csordulásba csent erőm, mi csöndet int.
Amíg a vágyak égnek és ostobán
motoznak éjben, utazgatok le s föl
veled, és ha álmon ért kezed megöl,
ha dobban itt belül, én azt mondanám…
Te úgy mesélsz a hét határon át is,
belém dalolsz, s az égi Manna sírhat,
ha élek, így viruljon tőle más is;
ám itt a vélt gyönyör, amott a Sírhant
gyötör, mert el nem enged, és halálig.
Én koldulok, s e vágy öledbe ringat.
24 hozzászólás
A verselésed előtt fejet hajtok. Igazán szép gondolatfüzért tártál elénk, Kankalin.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Jó lenne ennél teljesebb, pontosabb szonettet írni, mert ugyan a gondolatfüzér adott, Petrarca sírna miattuk. Leginkább azért, mert a quartinák nem suhannak jól fölfelé, a terzinák csapdosnak erre-arra, nem azt hozzák, amit valójában kellene.
Azért azt nem tagadom, hogy a verset szonettnek szántam, de úgy pocsék ez, ahogy van.
Tanulnom kell, és jó sokat. Nem csak költészetet, hanem az érzelmeket is újra és újra. Azt hittem, az utóbbi megvan. Rájöttem, hogy egymagam kevés vagyok ehhez. Bármennyire szórom a mélységet, éleslövészetből megbuktam, nagyon. 🙂
Írok még ilyeneket, de talán csak félszonett lesz mind az előbb említettek miatt. 🙂
Köszi, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedve Kankalin!
Nekem tetszett a szonetted! ( nem írtam én még szonettet, kevés a kötött versem is, talán ezért is csodálom ezt a műfajt. )
Feszegeted benne az érzelmek határait.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Nem könnyű ebben a műfajban megnyilvánulni. Szigorúak a szabályok, és nehéz incselkedni velük. Azért én most is megpróbáltam. :)))
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen, hogy szóltál hozzám. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Nálad mindig tanul az ember valamit, gyönyörű ez a szonett.
Mélyen érint, magával ragad.
Szeretem, hogy egy-ey versedet nem lehet "csak úgy " elolvasni és kész is.
Vissza-vissza jár az ember, mert mindig talál újat, mindig tanulok valamit.
Érzelemhullámok csapnak át az ember feje fölött és közben csodálkozik mégis milyen szép
formába tudod önteni érzéseidet.
Szeretettel gratulálok : Zsu
Szia Zsu! 🙂
Remélem, a hibáim is látod, mert lejjebb le is írtam. 🙂 Szonettet írni nem egyszerű, de még akkor is gyönyör, ha "apró" csapdákat hagyunk benne. 🙂
Abban egyetértek, hogy a szonetteket nem elég egyszer elolvasni. Pontosan azért, amit frappánsan megfogalmaztál.
Köszönöm, hogy elmondtad gondolataid.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nekem tetszett a szonetted.
Komoly érzelmi tükörkép.
Nagyon jó.
Üdv: harcsa
Szia harcsa! 🙂
Kedvelem a tükröket, mert ha elég jól figyelünk, megmutatják nekünk valódi arcunk.
Örülök az "érzelmi tükörkép"-nek, valószínűleg megláttál valamit, amit elrejtettem itt.
Köszönöm, hogy nálam jártál. Jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Arra jutottam nemrég, hogy a tükrök más arcát is megmutatják mögöttem. Nem akartam szembesülni ezzel, de hát ilyenek a tükrök. Mindent mutatnak. Az álságot is. Nem rád vonatkozik ez, egészen más miatt írtam ide. Most értettem meg. 🙂
Kankalin, elolvastam a hozzászólásokat is, és látom, hogy önkritikus voltál, és értem is miért… DE! először is nagyon szép a gondolatvezetés, és bárha csapong kicsit, mégis hatalmas időket, tereket ölel fel, széles érzelmi kiterjedésekkel. A ritmustartás kicsúszott ugyan, de a versnek szuggesztív dallama van, a rímeidben is megfogható ez a dallam. Hogy tudatos volt-e, vagy nem, nem tudom. Nagy súlyú vers mindenképpen.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Muszáj önkritikusnak lennem, mert látom tévedéseim. A kérdés csak az, hogy miért utólag? Sajna az van, hogy ez a szonett így jött ki belőlem, és jó kérdés volt részedről a "tudatosság" elmélete. Tudatosan írtam így, mégis ösztönből is született. 🙂 Keveredik bennem e kettő.
Mindig csapongok, mert szerintem nincs más választásom. Ha lenne bármiféle stabil vonal, akkor valószínűleg egészen másként szólalnának meg általam a szonettek.
A dallamok belőlem jönnek, és most így. Nem biztos, hogy zeneileg működne ez az összhangzás, csak reméltem, hogy talán mégis.
Az idő és a tér számomra fontos, nehezen birkózom velük, de próbálok úrrá lenni mindkettő fölött.
Most így sikerült. A sorokba betűket, gondolatokat rejtettem, a sorok közé pedig az egész lelkem.
Érezted a súlyát, köszönöm. Azt is, hogy kifejtetted véleményed.
Szeretettel: Kankalin
Azt hiszem, hogy mind ezt csináljuk, koldulunk az anyagi léttől, de ha majd más világokban járunk, akkor…
Kedves Kankalin, köszönöm a versedet, nap mint nap tanul az ember valamit, mert mindig vannak tanítók!
Üdvözletem!
Szia eferesz! 🙂
Muszáj koldulni, de nálam ez nem anyagi igény, hanem lelki dolog.
Ha tanultál itt valamit, annak örülök. Verstanilag kevésbé vagyok tanító, mint emberileg. 🙂
Az utóbbira büszke is vagyok, ha nem hivalkodó a kijelentésem. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Néha azt hiszem, szorult a szívem, s szenvedek… Ha olvasom szép szomorod gyöngyeit, még mindig látom: a sors bírna még facsarni rajtam egyet-kettőt… Köszönöm e kellemes fá-jó utazást a lelkedben!
Szeretettel: GabeReal
Szia G.R.! 🙂
Szerintem facsart már rajtad eleget a sors, elég lenne az több embernek, még sok is!
Köszi, hogy benéztél, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Imádom a szonettjeid, ez is egy kifejezetten gyönyörű darab. A legjobban a zárás fogott meg, az utolsó három sor a legmegkapóbb.
Örülök, hogy került fel írásod, remélem lesz még pár mostanság, mert addig csak a régebbiek forgatása marad számomra. 🙂
Szeretettel,
Balázs
Szia Balázs! 🙂
Ha tetszett, annak örülök, de van még mit javítgatnom. Hm… a zárás. Kijött belőlem az egésszel együtt és nem tudom, hogy miért éppen így, de az biztos, hogy tisztán tört elő.
Köszi, hogy figyelemmel kísérsz a régiekben, a jelenben, és tán a jövőben is. Kell-e több nekem?
Nyilvánvalóan fogok még írni, mert eddig is így volt. Hogy nem publikus mind, az már más kérdés. Talán egyszer lesz elég bátorságom ahhoz, hogy feltegyem azokat a verseket, amiket a fiókba száműztem bizonyos okok miatt. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jó kis szonett. Grt.Z
Szia Z.! 🙂
Örülök, hogy itt jártál, és köszi! 🙂
Szeretettel: Kakalin
Drága Kankalin!
Írásaid mint mindig, az ember szívéig hatolnak. Köszönöm, hogy ismét felülhettem arra az érzelmi hullámvasútra, amely egyszerre okoz szomorúságot és áraszt el megannyi széppel.
Szeretettel üdvözöllek!
Szia Angelheart! 🙂
Tán Egyiptom jóságos szelleme, vagy maga a nagy Dickens irányított ide? :))) Mindkettőt kedvelem. Az elsőt jobban, nagyon is. Előzetes felmérések alapján állítólag az előző életemben (ha egyáltalán volt ilyen), ott éltem. 🙂 Nem ellenkezem a kutatásokkal és tanokkal. 🙂
A hullámvasút ma megrémiszt, bár egykor vígan száguldoztam rajta. Való igaz, hogy érzelmeim az "egyszer fenn, egyszer lenn" tükörképei, de a saját tükörképem is.
Ha a szívedig hatoltam ezzel, az komoly elismerés.
Én köszönöm, hogy szép-szomorkaként jelent meg benned, mert bizony tényleg az (mármint szomorka). :)))
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Többször is elolvastam a versedet. Gyönyörűen szomorú…
Szomorúan is gyönyörű…
Hát ehhez igen nagy "önfegyelem" kell és "emberség"…
ami Nálad nem hiánycikk!!!
Judit
Szia Judit! 🙂
Ha igazságos mérlegre teszem az általad említetteket, akkor az emberség javára dől a mérleg, az önfegyelmet jobban kell erősítenem magamban. 🙂
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy itt jártál, azt is, hogy találtál olyan dolgokat a portékáim között, ami nálam nem hiánycikk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szépen elemezgeti itt mindenki, hogy milyen, miről szól, milyen a stílusa, ízlése, szaga, színe- borzalom. Pedig csak kevesen tudják és még kevesebben érzik. Én ezért köszönöm.
ruca
Szia ruca! 🙂
Én köszönöm az utolsó mondatod, mert igaz. 🙂
Kalin