Varjúöreg koldus kéreget,
kinyújtott tenyere reszketeg.
Tán önhibája félszeg élte?
Próbálja formálni a szót,
a hang csak nem akar a kőre fröccsenni,
ha mégis, széttapossa a járókelő.
Elmozdíthatatlan téboly, a rendőr
mit tehet, igazoltat.
Kedves Ica! Tökre jellemző, nagyon ütős. Az olyan kifejezések miatt szeretem nagyon a verseidet, hogy: "varjúöreg"", "félszeg élte", "a hang csak nem akar a köre fröccsenni", stb. Nagyon bejön!!! Szeretettel: én
Most egy szomorú hétköznapi kaptunk tőled, Nagy empátiával ábrázoltad, mindkét fél részéről. Még a rendőr sem tehet róla, hogy igazoltatnia kell. Sajnos, ez korunk egyik látlelete: a bűnbakokat a legelesettebbek, a legkiszolgáltatóbbakban keresik érzelmi intelligenciával alig rendelkező embertársaink.
A versről: nagyon érdekes, hogy az elején tartottad a rímeket, talán ettől, vagy mástól egészen lírai lett, szomorkás, aztán a vége felé, már csak egy drámai, szenvtelennek ható leírás, de a sorok között olvasva érezni hozzáálásod.
" elmozdíthatatlan téboly" nagyszerű kifejezés helyzetünkre, olyasmi, mint a ".. .a szegénytől fél a gazdag, a gazdagtól fél a szegény, fortélyos félelem igazgat, nem csalóka remény…"
Ne fogjuk be pörös szánkat!
Köszönöm ezt a tartalmas elemzésedet. Mindig akad benne olyan szó, mondat amit szívesen megfogadok. Mindig lehet tanulni, kell is. Örülök, hogy sikrült érzékeltetnem a drámát.
Az első szóösszetételed nagyon tetszik. A sor végére szerintem vessző kívánkozik, oda is tenném, ha szabad. Úgy lenne teljes a kép.
Költői kérdésed megállít, amit fokoz a következő sor. Frappáns megoldás a gondolatok lassítására, pedig szerintem ösztönösen vitted bele: "próbája formálni a szót". Tán nem is gondoltál arra, hogy a kérdéssel együtt mekkora ereje van, mint ahogy a folytatás is lassít.
A zárással odacsaptál, nem erre a végkifejletre számítottam, meglepett.
Mindig kíváncsian várom újabb és újabb alkotásaid, hogy költői csemegékhez juthassak.
Köszönöm ezt is.
Szeretettel: Kankalin
Dühömben írtam, dühösen ezt a versem! Jön az ünnep, a nemzet ünnepe, ennek kapcsán írtam.
Először csak írásjel nélkül öntöttem ki, csak utána tettem ki az írásjeleket. Ha megkérhetlek, tedd ki légyszíves a hiányzót. Köszönöm!
Köszönöm, hogy ilyen figyelemmel,értéssel olvasod a verseimet. Nagyon örülök neki, jólesik.
Szeretettel: Ica
Elmozdíthatatlan téboly… valóban az. Megoldhatatlan, bántó, fájdalmas – s mindeddig orvoslás nélküli probléma, mint egy halálos kór. A társadalom halálos betegsége, amit tehetetlenül néz, miközben tébolyítónak látja. Ütött.
versed formája, stílusa jól érzékelteti felháborodásodat.
Jó lenne, ha nem lennének koldusok, de a költő is sokat tehet, hogy versével felhívja a figyelmet.
Drága Ica!
Szomorú a rövid versed. Szomorú látni, amikor kéregetnek, az utcákon, erdőszéleken lakó éhes koldusok.
Azt is szomorú látni, amikor a rendőr igazoltatja. Remélem, nem kisérte be a fogdába!
Akiknek nincsen lakása, életük szomorú, mindig megkönnyezem, ha rájuk gondolok.
Szép szavakkal emlékeztél megróluk.
Szeretettel: Kata
Kata drága!
Nagyon szomorú, hogy a XXI. században is vannak, nem csak nálunk, az egész világon.
Hiába a pénz, az éhezés terjed, mint a járvány.
Szeretettel ölellek: ica
Ez a vers megmutatja korunk társadalmi visszafejlődését. Sajnos, egyre több a koldus, s még csak azt sem lehet tudni, hogy igazából egyik-másikat mi is viszi rá eme tevékenységre.
Nálunk a Tesco parkolójában már legalább 5-6 éve koldul egy 30 körüli fiatalember, változatlanul felkötött bal karral. Valami nagyon súlyos betegsége lehet, ha ennyi idő alatt sem tudott meggyógyulni. De ki tudja?
A rendőr igazoltat.
Kedves Dodesz!
Akiknek tennie kellene, azok csak magukkal törődnek, minél több vagyont, minél több felesleget halmozni.(igazoltan) Nekünk szerény az eszközünk. Nagyon sokszor a szegény segít a szegényen, (sokan vannak) nem azzal, hogy odadod néhány forintot a koldus kezébe!
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel, üdvözlettel: Ica
Látleleted valós állapotot tükröz. Egyre több ember kerül ma a perifériára, s nem csak önhibájukból. Bármelyikünkkel megeshet ugyanez. Nem szabadna nem törődni velük. Veresed valóban ütős, megoldásra vár embertársaink sorsa.
23 hozzászólás
Kedves Ica! Tökre jellemző, nagyon ütős. Az olyan kifejezések miatt szeretem nagyon a verseidet, hogy: "varjúöreg"", "félszeg élte", "a hang csak nem akar a köre fröccsenni", stb. Nagyon bejön!!! Szeretettel: én
Köszönöm kedves Laci!
Mindig megérzed, hogy mit akarok kifejezni!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Hát ez nem a kőre fröccsent
…nem bizony kedves Andi!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Most egy szomorú hétköznapi kaptunk tőled, Nagy empátiával ábrázoltad, mindkét fél részéről. Még a rendőr sem tehet róla, hogy igazoltatnia kell. Sajnos, ez korunk egyik látlelete: a bűnbakokat a legelesettebbek, a legkiszolgáltatóbbakban keresik érzelmi intelligenciával alig rendelkező embertársaink.
A versről: nagyon érdekes, hogy az elején tartottad a rímeket, talán ettől, vagy mástól egészen lírai lett, szomorkás, aztán a vége felé, már csak egy drámai, szenvtelennek ható leírás, de a sorok között olvasva érezni hozzáálásod.
" elmozdíthatatlan téboly" nagyszerű kifejezés helyzetünkre, olyasmi, mint a ".. .a szegénytől fél a gazdag, a gazdagtól fél a szegény, fortélyos félelem igazgat, nem csalóka remény…"
Ne fogjuk be pörös szánkat!
gratulál: Grey
Kedves Gery!
Köszönöm ezt a tartalmas elemzésedet. Mindig akad benne olyan szó, mondat amit szívesen megfogadok. Mindig lehet tanulni, kell is. Örülök, hogy sikrült érzékeltetnem a drámát.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia oroszlán!
Az első szóösszetételed nagyon tetszik. A sor végére szerintem vessző kívánkozik, oda is tenném, ha szabad. Úgy lenne teljes a kép.
Költői kérdésed megállít, amit fokoz a következő sor. Frappáns megoldás a gondolatok lassítására, pedig szerintem ösztönösen vitted bele: "próbája formálni a szót". Tán nem is gondoltál arra, hogy a kérdéssel együtt mekkora ereje van, mint ahogy a folytatás is lassít.
A zárással odacsaptál, nem erre a végkifejletre számítottam, meglepett.
Mindig kíváncsian várom újabb és újabb alkotásaid, hogy költői csemegékhez juthassak.
Köszönöm ezt is.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Dühömben írtam, dühösen ezt a versem! Jön az ünnep, a nemzet ünnepe, ennek kapcsán írtam.
Először csak írásjel nélkül öntöttem ki, csak utána tettem ki az írásjeleket. Ha megkérhetlek, tedd ki légyszíves a hiányzót. Köszönöm!
Köszönöm, hogy ilyen figyelemmel,értéssel olvasod a verseimet. Nagyon örülök neki, jólesik.
Szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Elmozdíthatatlan téboly… valóban az. Megoldhatatlan, bántó, fájdalmas – s mindeddig orvoslás nélküli probléma, mint egy halálos kór. A társadalom halálos betegsége, amit tehetetlenül néz, miközben tébolyítónak látja. Ütött.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Örülök, hogy egyet értesz velem. Ez valóban téboly!!!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia,
versed formája, stílusa jól érzékelteti felháborodásodat.
Jó lenne, ha nem lennének koldusok, de a költő is sokat tehet, hogy versével felhívja a figyelmet.
Eszti
Kedves Eszti!
Sajnos kevés eszköz a vers ellene.
Szeretettel láttalak: Ica
Ugyan már olvastam drága Ica !
Csodaszép
Szeretettel: Zsu
Drága Zsu!
Köszönöm, hogy itt is olvastad!
Szeretettel: Ica
Ugyan már olvastam drága Ica !
Csodaszép
Szeretettel: Zsu
Drága Ica!
Szomorú a rövid versed. Szomorú látni, amikor kéregetnek, az utcákon, erdőszéleken lakó éhes koldusok.
Azt is szomorú látni, amikor a rendőr igazoltatja. Remélem, nem kisérte be a fogdába!
Akiknek nincsen lakása, életük szomorú, mindig megkönnyezem, ha rájuk gondolok.
Szép szavakkal emlékeztél megróluk.
Szeretettel: Kata
Kata drága!
Nagyon szomorú, hogy a XXI. században is vannak, nem csak nálunk, az egész világon.
Hiába a pénz, az éhezés terjed, mint a járvány.
Szeretettel ölellek: ica
Kedves Ica!
Ez a vers megmutatja korunk társadalmi visszafejlődését. Sajnos, egyre több a koldus, s még csak azt sem lehet tudni, hogy igazából egyik-másikat mi is viszi rá eme tevékenységre.
Nálunk a Tesco parkolójában már legalább 5-6 éve koldul egy 30 körüli fiatalember, változatlanul felkötött bal karral. Valami nagyon súlyos betegsége lehet, ha ennyi idő alatt sem tudott meggyógyulni. De ki tudja?
A rendőr igazoltat.
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Akiknek tennie kellene, azok csak magukkal törődnek, minél több vagyont, minél több felesleget halmozni.(igazoltan) Nekünk szerény az eszközünk. Nagyon sokszor a szegény segít a szegényen, (sokan vannak) nem azzal, hogy odadod néhány forintot a koldus kezébe!
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel, üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Látleleted valós állapotot tükröz. Egyre több ember kerül ma a perifériára, s nem csak önhibájukból. Bármelyikünkkel megeshet ugyanez. Nem szabadna nem törődni velük. Veresed valóban ütős, megoldásra vár embertársaink sorsa.
Szeretettel és szomorúan olvastalak: Melinda
Köszönöm kedves Malinda, hogy olvastad a versemet.
Nehéz, súlyos gondok, amelyek nem elmozdíthatók, csak ha összefogunk.
Szeretettel: Ica
Valós a kor-kép…gratulálok :B
Köszönöm kedves Barna!
Üdvözlettel: Ica