Megírtalak téged.
Habár ezt nerm kérted.
Megírtalak érted,
nem baj, ha nem érted.
Versemben vagy: zseni,
ki világoit rengi.
S vagy egyúttal: semmi.
Annak is kell lenni.
Versemben vagy : zseni,
ki a mindent teszi,
világadjunk neki,
fél tőle a semmi.
Versemben vagy: senki,
kit már vár a semmi,
ki nem kérdi:, ez mi? ez ki?
Étkezik és ennyi.
Ő is megír téged.
Kezdeted és véged.
Közben te csak éled
irodalmi léted.
Te is írd meg magad,
úgy ahogyan akard.
Azt, hogy folyód apad.
Azt, hogy ledöf: fakard.
S te is engem írj meg,
engem is ez illet.
Nem kell hozzá iihlet.
És tudsz írni ilyet.
Ezt tudjad és higgyed.
1 hozzászólás
Kedves Madár!
Ez a versed fantasztikus!
Nagyon tetszett!
Érdekes, különleges és szép.
Gratulálok:
Zsuzsa