a tartalom a mélyünkben háborog
a forma vajúdással tör elő
vad spermiumok a harcoló sorok
s verssé váltja a termékeny tüsző
az indulat agykéregig kilincsel
úri modor vagy erkölcs fojtja bár
ha élni tud a villanásnyi kinccsel
csak tyúklépésnyi rés a láthatár
szökőár lesz a lét-tudatnyi buzgár
ha országodat indulat feszíti
nem kívánom hogy legyél forradalmár
de hallgatásod állásfoglalás
ne légy gyáva a kultúrádért vívni
marad körötted bőven néma más
1 hozzászólás
Kedves Mózes! 🙁
Nagyon megráz, hogy már nem lehetsz közöttünk, pedig néhány hónapja elmondtad, hogy nemsokára bekövetkezik. Nem igazán hittem el, azt gondoltam, hogy akinek a gyógyítás tudománya megadatott, majd kitalál valamit, hogy ne váljon valóra a rémálom.
Úgy kiírnám, hogy ki is vagy Te valójában, de nem lehet – mert megígértem -, pedig annyit tettél le az irodalom és az emberiség asztalára, hogy szívesen világgá kürtölném nagyságodat és elköteleződésedet.
Sajnálom, hogy gyávaság miatt nem mentem el az utolsó előadásodra. Ezt örökké báni fogom, lelkifurdalással.
Már csak annyit ígérhetek, hogy betartom, amit ebben a szonettben kértél:
"ne légy gyáva a kultúrádért vívni" – legalább ebben bátor vagyok.
Ahogy időm engedi, kimegyek hozzád a Fiumei úti temetőbe, hogy tisztelegjek az emléked előtt.
Nyugodj békében, Mózes!
Szeretettel: Kankalin @-}—