de szép lett,
mint a simogató, bársony szellő
alatt a gyümölcsöt rejtő
bokor,
s mint a virágcsokor,
melynek tündöklő színeit
az angyalok hímezik
aranyból és sárból,
mint az ember,
ki magába nézni,
szívébe tépni
nem mer,
mert bántja a felismerés,
mint a szívbe döfött kés,
és a kivágott rés,
melyen át egy belső,
saját világot teremtő
szobor áll meredten,
rajta vés az élet eszeveszetten,
mindig mást teremtve,
míg a nagy mű,
a bús, keserű
el nem készül végül;
s napvilágot fokozatosan látott,
megcsonkítva az egész világot,
komor szobor: az ember.
4 hozzászólás
Plasztikus,de szilveszterkor vídámabb az ember.Z
Hoppá, nem választottam kategóriát, és alapból az elsőbe rakta. :((( Ezt el***tam.
Most már OK, jó helyen van. Kösz, Paco!
Tetszik a rímek játékossága mögé rejtett komoly tartalom.