A tárgyak nem többek önmaguknál.
A téridő bennük talál helyet.
Körülhatárolt létükben nincsen
sem kétes árnyalat, sem átmenet.
Nincs "ez vagy mégsem", nincs "esetleges".
Minden csak kontúros, tiszta, éles,
tényszerű. Tudatlan identitás,
mi önmagán túlra sosem mutat.
És ha elmozdulna az asztalra
tett gyufás skatulya, csak helyet vált,
de mindörökre megőrzi önmagát.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon filozofikus, nagyon mély, és nagyon igaz. A tárgyak egyértelműek (meg az állatok is), nem úgy, mint az emberek. Az embereken sokkal nehezebb kiigazodni, mert az emberek gyakran hamisak. Nem úgy, mint a tárgyak és az állatok. Az állatoknál előfordul ugyan, de "ritka mint a fehér holló", az emberekhez képest. Mi jobb: az öntudatlan egyszerűség, vagy a tudatos bonyolultság, ami mögött… eh, de hagyjuk ezt! Nagyon tetszett.
Üdvözlettel: Attila
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy elolvastad. A konkrét tárgyiasság egy újfajta stílus is a költészetben, a metaforikus költészet ellentéte. Tagadják a tárgyak szimbolikus jelentését. Pl. a lánc legyen lánc a versben, és ne idézze fel a rabság képzetét. Én azért inkább a költői képeket kedvelem jobban, inkább arra vagyok kíváncsi, amit az egyes dolgok a versben felidéznek bennem, mint amit konkrét valóságukban jelentenek.
Üdv: Kati