Sírnom kell örökké,
Hogy szabaddá legyek
Éreznem kell, hogy élek
Míg egyszer oda nem veszek.
Látnom kell a fényt,
Mielőtt a sötét átölel
Ízlelnem kell a levegőt,
Mit az eső feltüzel.
Ki kell mondjam a szót,
Mi bezárva kavarog idebenn
Fel kell fedjem a titkot,
Oldanom kell szívemen.
Vágynom kell látnom,
Így kerülnöm az akadályt
Könnyű széllel kell szállnom
Magamat az örökkévalóságnak adva át.
És szeretnem kell örökké
Ezért sírok, talán,
S emlékeznem kell erre még akkor is,
Ha fáj egy kicsit a magány.
5 hozzászólás
Érzelmes vers, nagyon jó, tetszik! Öröm volt olvasni! 🙂
Lily
Megható és őszinte,
hisz a könnyek sosem hazudnak.
Gratula!
Olyan szelíd, és kedves, hangulatos vers.
Érezni a rezgéseket, ahogy írtad…Nagyon jó!!
d.p.
Te hál'Istennek lélekben tiszta vagy.Ha lehet maradj továbbra is.Grt.Z
Köszönöm Nektek, hogy elolvastátok a versemet. Örülök, hogy tetszett és, hogy érezni lehet azt, amit szerettem volna megmutatni ezzel a versel. Kádár Kata