Ejtettél egy könnycseppet a hazáért,
Lásd most én is megtettem.
Szomorú a sorsunk, hisz nem
Élhetünk ilyen gyűlöletben.
Bár nem akartad , de arcodon
Legurult a második könnycsepp.
Legbelül még reménykedve hiszed,
Valahol vár még egy jobb élet, mi könnyebb.
Kinéztél az ablakon, s egy helyett
Száz könnycseppet ejtettél,
De e gyűlölettől romos hazáért
Már semmit sem tehettél.
Akaratlanul sirattad fájó szívvel
a tudatlan emberiséget.
De hiába fáj, hiába küzdesz,
Nem adhatsz több segítséget.
1 hozzászólás
nem pont erre gondoltam a vers megirásakor de igazad van. Köszi a hozzászolást:)