Könnyek által párnába rajzolt orca

Könnyek által párnába rajzolt orca

(Szexárd városába)

Valamely ódon, süldő messzeségben,
Úrfikorban, az ősi boldogultban,
Alig mutáló, hetyke tavaszi éjben,
Ceruzátlan skiccelt jámbor álmaimban
Láttalak már sokszor, több, mint elégszer
Szomorú-sötét, barna-tűzű ékszer.
Álom-borok, durcás kamasz-bőgés hozott raportra,
Így alkottalak meg
Könnyek által párnába rajzolt orca.

S húsz nyár hevével a srác tudatra ébredt.
A dolgok önképzőek, csak végeztem a dolgom;
Fordítottam, írtam: fohász és ígéret,
S minden rólad szólt, Te álmomban álmom,
Ceruzám csikkje, lásd: körmömre égett,
Százezerszer megírtalak már téged
Voltál csengő rím, voltál sikerült strófa.
Metrumom maradtál
Könnyek által párnába rajzolt orca.

Labdacsok-kövecsekként gördültek az évek…
Ez őszben sást, lombot, s szakállat már deresre von
Így büntet a kor. Ám, hogy megfeleltem révnek
Azt bizonyítják a föltekert vitorlák az alvó tavon.
Volt, hogy csaltak, csaltam, szerettek, szerettem,
Köztes viszonyokba is el-elmerültem
Öleltem; őket veled, s velük téged csalva.
Merre bitangoltál
Könnyek által párnába rajzolt orca?

Mostanában érezlek: csapdában rángasz
S míg tollad értékes betűket szemez,
Halállal, s más idegennel randevúzgatsz,
Halkan zakatolsz: vonat? óra? mi ez?
Egy szerkentyűt, vagy mit hallok: gépet,
Vagy egyszerűen egy masina hoz téged?
Hallgatózni sínre fekszem, tél havába, porba.
Mért nem hívsz, ha baj van
Könnyek által párnába rajzolt orca?

Felismersz-e vajon, mikor majd megismersz?
Mutatták-e odafönt, hogy minket összeírtak?
Kényszerpályád véges, már közelemben lépdelsz
Időnk telik bár, de bíztatnak a holtak;
A remélt együttállás tán végre bekattan,
Romos csillagvártám gyors alarmja harsan.
Ha már visszaküldtek az innenső partra,
Kopogtass be bátran
Könnyek által párnába rajzolt orca!

1993