hogy egyszer könnyek nélkül is sírunk,
s úgy hiányzik majd egy szó, vagy csak egy mozdulat,
mit csak ő adhat.
Gyermekként oly természetes az,
hogy vele jön a tavasz,
hogy nyáron virág nyílik s ősszel levél hull,
hogy mikor egy élet elmúl
minden más lesz.
Úgy számolod az éveket
mikor ő elment.
Egy év, kettő, három,
Tavaly múlt nyáron..
Nem, már sok-sok éve
és még mindig úgy fáj az emléke.
Gyermekként minden oly szép,
tiszta csillogó a kép.
És nem gondolunk arra, hogy egy nap
nélküle lesz holnap..
És mégis.. ha bajban vagy őt hívod újra
hogy segítsen fel a helyes útra.
S ő megteszi, mert ott van veled
láthatatlanul is fogja kezed.
4 hozzászólás
Kedves Heather Bay!
Tetszik ez a vers,Hat éve nem írtál most néztem meg!
Na ettől a verstől nem lehet idegbajt kapni!Szép tiszta gyermeki érzések!
Nekem tetszik!Remélem fogja olvasni más is!
Ági
Kedves Ági!
Írtam, csak ide nem töltöttem fel…
Regény és pár novella is született.
Örülök, hogy tetszik, igyekszem többet jönni. 🙂
Erika
Csodaszép versed
köszönöm, hogy olvashattam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa
Én köszönöm, hogy olvastad. 🙂
Erika