csak a szétszakadt dühöm maradt meg rajtam
és szótlan fogcsikorgatással kiszálltam
pupillád zord vizét így is felkavartam
nem jó ha hallgatok de szólnom sem lehet
elviselhetetlen lettem számodra már
mert semmi sem jó ami belőlem ered
szendergő ajkamra így került konok zár
4 hozzászólás
Au, bár ne érteném ezeket a sorokat! Hú, de ismerős hangulatot közvetítettél… Remek, kifejező sorok, Hanga!
Nagyon átjött belőle minden! Nagyon kifejező! Tetszett!!
ezek a rímek, tök balassisak, zsír!
sztem jó kép, életszagú, nem pedig túlírt marhaság…
szeretem az ésszerűen tapasztalható verseket.
és ez az érzés bizony elég sok nőnek felidéz néhány emléket.
ilyenek a férfiak
Köszönöm mindenkinet, pláne Pálnak, mint férfinak a “beismerést” 🙂
Tényleg köszi!
Hanga