Könyörgés

Csak szorítja kezében a telefont, nem mer írni neki. Pedig már annyi idő telt el azóta, csak úgy rohannak a napok, hetek, hónapok. Észre se vette és már megint mennyi idő telt el. Igen a szíve az tudta az érezte, hogy a hiány egyre jobban felfalja bensőjét. Hogyan is lehet ezt így viselni, hogyan is lehet ezt túl élni?
Most csak fogja a telefont és nem meri hívni. Pedig de jó lenne hallani, de jó lenne ha megint csak őt szeretné! Tudja hogy ez már elmúlt, de kapaszkodik még az álmához. Álmodja, hogy itt van, álmodja, hogy az övé. Nem akar felébredni, álmodni akar szüntelen, álmodni egy más világról. Azt hogy fent még gyúlnak a fények, hogy hallatszik még az ének. A virágok illatából meríti őt:- drága szerelmem, találj vissza kérlek! Megint úgy lesz mint régen, vagy ha akarod csináljuk másként, ahogy neked jó lesz. Mindent meg teszek érted, szeretett-e valaha is más úgy téged, mint ahogy én szeretlek már hosszú évek óta? Ha szeretnéd csábos nagy világi nőként csalogatlak vissza, ha úgy kívánod szende szűzként engedek az akaratnak. Azzá válok akit te szeretnél, volt-e életedben ennél alázatosabb nő még?
Bábúként formázhatsz azzá akivé szeretnél, csak kezedet kell nyújtanod felém. Női mivoltom teljesen levettem, kérlek ezért bocsáss meg énnékem.
Szerelemem határtalan folyó, arra sodródik merre utat mutatsz neki. Gyere és emelj fel innen a porból, hűséges asszonnyá válok majd a habokból.-
Kezében még mindig a telefon felhívja-e csak erre gondol, ma még nem, talán majd holnap. Erőt gyűjt a szavakhoz, erőt a vele való beszédhez.