Csak körbe- körbe mint az óramutató
Óriáskerék, vagy bármi mondható
Megszületünk, halunk, majd újból a lét?
Ki tudja a választ, bölcsé válhat ezért.
Forog a kerék, forog a föld is velünk
Van olyan is, mikor megszédülünk.
Tótágast állva, másnak látszik minden.
Bár tapintjuk a földet mindkét kezünkkel.
Rugaszkodni kell, helyre áll minden
Talpon maradni, minden erőnkkel
Forog a körbe-körbe világ velünk
Vidám legyen életünk azzal, kit szeretünk.
4 hozzászólás
Kedves Marietta!
Valóban érdekes változata lehet a mi világnézetünknek, a totágast állás. Néha persze nem is lenne olan rossz. De mind tudjuk minden irreális elképzelés, amit a mi eszünk próbál átváltoztattni reálissá, abban a pillanatban, mikor rájővünk, a valoság irreális elképzeésére, a visszatérés a reális életbe, mindig fájdalmas. de azért mindig, úbol és újbol, azon kapjuk magunkat, hogy amin gondolkpdunk, teljessen irreális, de nekünk olyan jó esik. És mi a fontos nekünk? Ha valamivel, amivel másnak kárt nem okozünk, és nekünk jót tesz. az eleve nem lehet rossz. És ha mi jól érezzük magunkat, akkor készek vagyunk másnak is jót tenni. Ezek szerint jó úton járunk. Csak igy tovább
üdv. Toni
Kedves Selanne!
A körnek legalább van vége 🙂
Ha egyenesen haladunk előre, nem tudjuk már a végén honnan-hova. Szerintem. Kellenek azok a kanyarok. És hogy tudjuk, merről jöttünk, merre megyünk. Két ember között a legkisebb távolság, nem az egyenes. Hanem a szeretet.
Gimesi
Kedves Toni!
Törekedni kell, küzdeni, a mai világban nagyon is.Ha megállunk egy pillanatra is , vége.Próbáltam érzékeltetni tótágassal, pillanatokra másként látható minden, de a valóság, földhöz ragadt.Ezt végigcsinálni vidáman, egységben teljesítmény lehet… Köszönöm soraidat!
Szeretettel:Selanne
Szia fióka!
Ahogy írod a körnek vége van, bezáródik. Legyen a szeretet köre két ember között 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv:Selanne