A téridő megállt.
Annyiszor körbejárt
már, hogy megunta a
lomha anyagot.
Bár tudj' isten, mióta,
a létformája volt.
Ma megint havazott,
holnap virág virít,
és mindig ugyanez
és mindig ugyanitt.
Körtánc a létezés,
véges a végtelen.
Nincs zárja, se nyitja.
Csak a nyughatatlan
értelem firtatja,
hogyan szabadulhat.
Körös-körül
By szilkati
4 hozzászólás
Szia, Kati!
Tetszett! Klassz! Ha mondhatok ilyet!
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó!
Ennél jobbat nem is mondhatsz!
Szeretettel: Kati
Kedves Katika!
Elmélkedésed, rövidke versed igaz rövid, de nagyon igaz, hogy a "Körtánc a létezés,
véges a végtelen."
Tetszik nekem!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati