Óhajod, hogy lelhess egy mindenható gépet,
Mely vízbe öli a sok rettegett csalódást.
Ragyogni engedi sivár személyiséged,
Lapáttal szórja az édes melankóliát.
Jótékony köde vad álmokra biztat,
S ha a kényszer őrei nyugdíjba mentek,
Ő nektáros csókkal vágóhídra fektet,
Hol dorbézoló kéjjel holtig izgat.
Szánakozva nézed üres fegyvered,
Menekvést kérsz a végső szó jogán.
Lábaidnál lassú, parázna tengerek,
S egy eszement párduc kősziklát dobál.
Míg a zsibbadt árnyak foglya vért szimatol,
Egy kiherélt kopó nyalja pofáját
Nyomában tetvek, s bérgyilkos piranhák,
Megcsúfolt szerelmed oly lazán kirabolt!
Mint jeges burokba szorított lángok,
Szürke szemgolyód bitófára tapad.
Felbomlanak a megállapodások,
Ópiumod az önsajnálat marad.
A hardverben immár kódolt a halál,
Mint élvezetben izzó csúfos vereség
Egy bölcs, pimasz majom riszálja fenekét,
De a szoftverbe még lágy mérget darál.
Rút patkányok rágnak fiókod szélén,
Míg felszippantja agyad egy találmány.
Bármit eladnál, csak hagyjanak békén,
De arcul köp a mámor, mint vagány lány.
A rászedett értelem romokban is törtet,
Bár az ostoba ösztön kimúlásig nyúz.
Miért lennél a mélyben gyalázatos túsz,
Ha korszerű elméd a függésnél erősebb?
9 hozzászólás
"Ópiumod az önsajnálat marad" hasonlló
ötletes és ihletes sorok teszik értékesé!
Gratulálok!
Üd:sailor
Szia jerry!
szerkezetében, ritmikájában, rímelésében nagyon tetszik, az eredeti, meghökkentő költői képek is, csak ezek nálam kicsit sokan vannak, nagyon váratlanok, amolyan megtervezetlenek, és ezáltal adnak egy kiszámíthatatlan szürreál hangulatot, amivel viszont ellentétes számomra a verselés.
Üdvözlettel: Cal
Kedves Sailor!
Köszönöm figyelmed. Törekszem arra, hogy ötletes sorokat alkossak.
Üdv.:Tamás
Szia Cal!
Ebben a versben inkább az impressziókra hagyatkoztam, nem akartam magyarázó vagy okoskodó stílusba átmenni. A szürreális hangulat nem áll tőlem távol, amennyiben nem megy a megértés rovására. Lehet, hogy itt túlzásba estem. A viszonylag kötött forma nekem adott, nem tudok másképp elfogadhatót írni. Ezért tényleg előfordulhat, hogy szerkezet és tartalom közt diszharmóniát lehet érezni.
Köszönöm újbóli látogatásod.
Üdv.:Tamás
No, hát ilyen ketyere bizony nem létezik. 🙂 S talán jó is, hogy nincs, mert egyáltalán nem gépre gondoltál amikor írtad, csak át akartál verni. Felsorakoztattál sok képet, látszólagos össze-visszaságot csináltál, mégis rendezetten állt össze, egyetlen hatalmas kívánsággá. 🙂
"Egy bölcs, pimasz majon riszálja fenekét…" 🙂
Mintha azt mondanád, no, ebből hámozzatok ki valamit emberek! 🙂
Remek lett.
pipacs
Kedves Pipacs!
Hiszen vagy sem, mindez akár egy gépre is vonatkozhat. Sok minden beletartozik a függőség témakörébe, amely a vers alaptémája. Igazad van, ilyen ketyere nem létezik. De bizonyos embereknek nem az számít, a valóságban mi micsoda, inkább az, milyen tulajdonságokkal és képességekkel tudja felruházni. Itt szó sincs átverésről, csak felbontatlan rébuszok sorozatáról.
És igen, hámozzanak és gondolkodjanak csak a kedves olvasók.
Nagyon köszönöm figyelmed és értékelésed.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Ez elég abszurd jellegű.Tamásos vers.Guszta egy vers :)Érdekes.
Üdv: Ági
Kedves Ágnes!
Bizonyára én magam is egy abszurd figura vagyok. Elképzelhető, hogy pont az ilyen vélt és valós abszurd hatások miatt olvassák viszonylag kevesen az ilyen verseim. Talán zagyvának is hatnak.
Nem az a célom, hogy értelmezhetetlen, "művészi" baromságokat kreáljak, csak a szimbolikus képek által szeretnék valami újat adni. Nincs nagyobb félelmem annál, minthogy ugyanolyan szavakat és képeket használjak fel mindig, és egy helyben toporogjak. És szerintem több olvasás után mindenkiben összeáll, miről van szó.
Köszönöm ittjártad.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Szerintem nem vagy abszurd figura.Régen abszurdokat is olvastam tőled amit mostanság nem. Szerintem a legtöbb ember aki valamit ír verset vagy prózát attól fél, hogy értelmezhetetlen baromságot ír. Bár én bevallom néhány művészi baromságnak minősített
írást is szeretek olvasni. Köszönöm, hogy válaszoltál.
Üdv: ÁGNES