Megszülettem, mily csoda
érdeklődő fabula.
Réges rég volt, nem is tudom…
csak a naptárlapokat bámulom.
Eltelt már vagy fél évszázad,
mégsem fogom be a számat.
Jönnek a gondolatok sorra,
ezért nem állok be a sorba.
Azt mondjátok fura vagyok,
mert visznek az áramlatok?
Szellő szárnyán pitymalatkor,
ébred fel egy gondolatsor,
folytatódik viháncolva,
habtengerben lubickolva,
napfényben fürdik lágyan,
él szerelem mosolyában.
Megpihen a fűpázsiton,
sásliliom álmaimon.
Próbáljátok meg ti is,
az érzés fenomenális.
Köszönöm a köszöntést,
a kedves szavak igazgyöngyét.
Amit elém szórtatok,
szebbé téve a holnapot.
6 hozzászólás
Kedves Edit! Csoda-klassz ez a versed is! Olyan egyszerűen, szépen, tisztán verselsz, h az ember azt hinné, ezt ő is tudná, de persze nem! 🙂 Én csak a nagy klasszikusoknál érzek ilyet, mármint, h akár én is írhattam volna. (Ha az a volna szó ott nem volna! ) Szeretettel olvastalak: én
Kedves Bödön, annyira jó napot szereztél hozzászólásoddal, hogy csuda kedvem kerekedett.
Köszönöm, hogy vagy.
❤
Szeretettel: Edit
Isten éltessen! és még sok sok verset írj!
szeretettel-panka
Drága Panka!
Köszönöm, Neked……….ès mindent ami ezzel jár….örök hála.❤❤❤
Boldogat kedves Edit 🙂
Bár már olvastam, de jóóóóóóóóóóó:)
Szeretettel:Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!!!!!!!!!
😊😊😊😊😊❤❤❤❤❤