Lombkorona gyakran forog,
Levele porba sűrűn potyog,
Szelíd szív szomorúan szipog:
”Oda a nyár, itt ki mosolyog?”
„Nézz körül!” szól egy hang,
„Igazi szépség sosem pang!
A falevelek bronzosodnak,
Zöldességükről lemondanak.”
Valóság, nem csupán káprázat,
Idill az erdőben az ágyazat:
Bükkös a vezető vonulat,
S tölgyes le nem maradhat.
Vastagodó avar sokat akar,
Ezért minden szellőre kavar,
Levegőbe emeli a leveleket,
Így nyújtva csendes érdekeset.
2 hozzászólás
Kedves Abakusz!
Gratulálok, teljes mértékben sikerült körém varázsolnod az őszt, a maga szépségében. Jó volt olvasni a versedet.
A.
Kedves Abakusz nagyon szép őszi képeket varázsoltál. Gratulálok. 🙂