Köszöntő anyámhoz

Miközben megvizsgálod
s gondosan mérlegre teszed
a lélek dolgait.
Oly tiszta és megfoghatatlan vagy,
mint a szó a gondolat arany tengelye körül,
mely soha téged meg nem nevez.
Egy életen át kakas-hajnaltól
denevér-estig dolgoztál,
s mégis, annyi szenvedés után
mindig helyre akartad tenni,
amit lehet még ezen a vak csillagon.

Szemeim bekeretezted arcoddal
anyám kihámozva-kifosztva vonzásod
placenta-méhéből oktalanul
is bűntudatos fiad;
első voltál,
aki gügyögő sírásomban
megvigasztaltál,
mert vigyáztál rám.

Jaj sose feledhetem
éjszakai rémálmoktól terhes lélekkel
mikor szörnyek, s lídércek ijesztgettek
te voltál, ki gyorsan
átrohantál gyerekszobámba,
s babusgatón megsimogattad zihált fejemet.

Jaj sose feledhetem jeges, pustoló
Zsivágó-viharokban gyalog mentél
gyógyszerért mikor mumszos lettem.
Sose feledhetem írógéped kopogását
körötted a csönd tenger-mély világa.
Jaj sose feledhetem ott állsz a tükör előtt
csinos vöröslő kalapban,
akár a kaméliás hölgy.
Mindent-látó szemedben
oly jó volna megint felfedezni
megnyugvás fényeit.
Őrlő nappalok között
a te szavad hegyeket mozdít.

Fáradhatatlan, te győztél
és nem az évek,
pedig körmük villan
és finom karcokat arcodra vésnek
– mert most is, lám, futsz, fát hozol:
egyetlen perced sem szabad,
a hamis Világ és köztem osztod meg magad.
Emlékszem: nyűgös, hasfájós gyereknek,
esténként ágyamnál meséltél,
kint lidércek lődörögtek
s dühöngött a Tél.
Tudtad: ha te Angyal vagy,
akkor talán túlélhetem az éjszakát.

Köszönet érte!
Ha te nem lennél, anyám,
kivel zsörtölődnék,
panaszom kinek mondanám?!
De itt vagy:
ujjaim között szűröm meg a fényt,
repüljön hozzád rózsaszín jácint
ujjongó üzenetként!

De mostan legalább egyetlen nap
erejéig felejts bút, bajt, gondot és bajokat;
súlytalan szárnyakkal emelj az emberekhez.
Békétlen Külön-béke magányom
beissza vigasztalva bátorító szent-szavaid.
Még kudarcaim csöndje se fáj annyira,
mint lámpafény az estben
– újra átvilágít.
Kit sorsából kivetnek,
olyan gyönge lettem.

Átláthatsz rajtam,
mert benned is megvan a nyugtalanság,
s úgy vagyok hitetlen,
hogy szeretném hinni egyszer
tán minden rendben lesz!
Simítsd meg az arcom,
hogy legszebb perceimben,
Ne érezzem ezt a gyökértelenséget.
A homlokodon anyám,
ujjam jelét hagynám.