És felkiált az ég. Senki nem véd a bajban.
Hajam boglyaiban világok lapulnak.
Nem őriz senki többé, de fogódznak még az ujjak.
Ha van szalag, ami még e világra köthet:
Te fogod ujjaid között, és Te kötöd meg.
Kötés
Szerző: MilénaSzerző: MilénaSzerző: Miléna
10 hozzászólás
Néhány sorban ennyit mondani! Nagyon tetszik!
Grat.: Wolf.
Nagyszerű vallomás! Gratulálok én is!
Valóban rövid sorokban annyi szeretet fér bele. Tetszik a versed.
Ez csodálatos, Miléna!!!
Üdv: barackvirág
Miléna, ez nagyszerű!
Nagyon gratulálok!
Gy.
Köszönöm, kedvesek vagytok. 🙂
Igazán csodálatos kötés, mély érzelemmel.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Szia!
Azért akadhat még sok más dolog is, amiért érdemes maradni, de ez a versed most nem erről szól. Nagyon jól sikerült. Gratulálok!
Üdv.
Sokat mondó, nagyszerű vers! 🙂
Üdv: Ria
Köszönöm 🙂