Inkább légy te magad
A példakép amit követnél…
–
Én a léghajó vagyok a szélben
S te vagy a lánc ami földhöz köt
Nélküled a vihar kitombolna
S eltűnnék örökre
Én az önálló egység vagyok
veled a szétdarabolt térben
S ha te nem lennél
Minden harcom önző lenne
Mindig közelebb álltál
az árnyékhoz
De én szelíden fogom a kezed
S az ostobaság nem ragad
magával a mélybe
–
Ha nem találod a boldogságot
Te magad légy forrása…
4 hozzászólás
Tele van ellentmondásokkal ez a vers, úgy érzem. Érdekes.
Üdv,
Poppy
Köszönöm hogy olvastál. Ezek inkább egymást egésszé tevő ellentétek mind ellentmondások.
Üdv
Szia Gábor!
Alig merek hozzászólni a verseidhez, mert némelyiket sokszori elolvasás után sem mindig értem meg. Érdekesek a munkáid. Ebbe is igencsak bele kellett mélyednem, mire megállapítottam, hogy az első és utolsó két sor keretet alkotva hozza az igazi mondanivalót. A közötte található három versszak tele van ellentmondásokkal, némi viaskodással. Vagy nem jól értelmezem?
Ügyes vagy, talán azért is, mert elgondolkodtatsz!
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Jól látod részben. A keret a lényeg az olvasók számára. Viszont egy valakinek csak a közbeékelt rész számít. Nem véletlenül szerelem kategóriába tettem. Köszönöm hogy olvasol.
Üdv