míg csillaga az égen fényesen ragyog,
legyen a gáton az aki még legény
én évek óta már öreg ember vagyok.
Addig megy a korsó vizet hozni a kútról
míg a körte villanykaróról le nem hullik,
csak akkor téved le egy ember a jó útról
ha már a kútból a friss víz nem folyik.
Addig üsd a vasat míg a kalapács meleg
mert a kutya amelyik ugat az nem harap,
de ha kihűlt már, akkor hiába is vered
az aki zabot vet, az búzát soha sem arat.
Akinek nem az inge ne vegye magára
az ing az közelebb van mint a kabátod,
hazug embernek ne hallgass a szavára
egy ilyen már régen nem a te barátod.
Néha te is belevágsz egy kemény fába
mielőtt észreveszed beletört a bicskád,
a sorsod olyan erővel vágott a pofádba
mint amikor a halász megfogta a rókát.
Ki mint veti az ágyát, úgy alussza álmát
kinek nincs babája, menjen a kocsmába,
de aki már reggel részegre itta magagát
lefekhet már este kabátostul is az ágyba.
Ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon
mert soha sem esik messze a fa az almától,
de minden tolvajnak egy hatalmas fájdalom
ha valaki megfosztja az ellopott pulykától.
Ha bagó mondja verébnek, de nagy a fejed
akkor ott a betyárból lesz a legjobb pandúr,
ott azonban már neked nincsen semmi helyed
már rég nem vagy ott a büszke csizmás kandúr.
Mindennap bámul, mint borjú az új kapura
mert senki sem tud kibújni a saját bőréből,
nem veszi észre, hogy milyen nevetséges figura
soha sem ivott még bort egy bádogbögréből.
Mindenki maga bőrét viszi a vásárra
minden cigány is a maga lovát dicséri,
minden tettnek az életben megvan az ára
becsületesnek lenni, azt mindig megéri.
Ha nem csinálsz semmit, abból nem is lehet baj
mert néha te sem vagy jobb a Deákné vásznánál,
ne légy mindig olyan mint mezőn egy száraz gally
rögtön fellobbansz mint egy sofőr a kormánynál.