„hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)
Hajnalban keltem, sorra vettem,
kinek mit kell ma megbocsátanom,
s ahogy rajzolta árnyékát a rom,
ég volt alattam, föld felettem.
Fiam, nálad lesz jobb kezekben:
e fölfordult világot átadom,
keresztjét is cipeld a válladon.
A Sátánról, hogy rá ne szedjen,
ne kérjél információkat,
elég ha sejted, érd be ennyivel,
memóriádba égetned se kell,
hiszen oda is behatolhat.
Tudni fogom, hogy ellenére élsz.
Egy kőben fekszem. Itt mindig elérsz.
6 hozzászólás
Ez nagyon szép. Nincs mit hozzátennem.
Ennek a versnek a "gondolatisága", amit mond, -nem semmi! Ehhez képest másodlagos, h mint vers is elsőrangú!
Gratulálok. Nagyon tetszik. a
Formailag is, gondolatilag is, felemelő, jó vers…
Nagyon szép!
Kedves Zoltán!
Jó vers. Csak gratulálni tudok.
Ági
Nagyon jó. Én lepődnék meg a legjobban, ha egyszer nem ezt gondolnám valamelyik versedről.
Csak ne lenne mindig ennyire pesszim…