Időnként zördülünk, mint vitrinben
őrzött, régi poharak, mikor a
közeli töltésen elzakatol
a menetrend szerinti gyorsvonat.
Csorbult álmainkat kifényezve
törékeny életünkben vigyázunk
a rendre, míg kristályaink féltőn
és cinkosan összekacsintanak.
Kristálylét
By Netelka
4 hozzászólás
Az első négy sor nagyon tetszik!!! Ritmusos, helyénvaló minden szava, és egy furcsa hangulatú gondolat. A második fele szerintem kizökkent ebből, megtörik az összecsendülés, a lendület. (Igaz, nem tudom, én hogy írnám.) Kár érte, mert az eleje tényleg nagyon jó, olyan, mint mikor az emberben ott motoszkál egy versrészlet, és nem jut eszébe a folytatás.
Üdv
Zsázsa
Érdekes, hogy ezt mondod, mert nekem meg kerek így. De én nyilván elfogult vagyok 🙂 Köszönöm az őszinte véleményt 🙂
Nagyon egyedi ez a vers, címe is, tartalma is, a végén enyhe pajkosság van benne, és ez annyira jó! Mély tartalma van, de ez old egy kicsit rajta. Nagyon tetszett!
Örülök, kedves Hayal és köszönöm 🙂