A karomra húzok,
megcsípett a szúnyog!
Kilapult és véres,
hát ez horror, rémes!
Elment az étvágyam
amikor megláttam.
Plusz még egy molylepke
a tűzbe esett be…
Több sem kell már nekem,
a kalapom veszem,
ám szembe jön Kriszti,
s kezdődik a hiszti.
"Ahelyett, hogy várnál,
már indulnál drágám?
Tudom, bögyös Maris,
az kell neked, csakis!"
Leállítom Krisztit,
hagyja el a hisztit!
Hol kerek a sej-haj,
a szúnyog belemar.
"Krisztinám, galambom,
már hiszed, ha mondom?
Mért is nem maradtam,
drága kis bogaram!"
2 hozzászólás
Kiképzés ez, szúnyogtiszti, míg nem jön egy Kriszti-hiszti.
Gratula!
Köszönöm gratulációdat, kedves István! Így nem lesz hiszti, igaz hogy nem is vagyok Kriszti… 🙂