Oh nézd a székely lány amott
Kalászmezöben egyedül,
Mint sajka, tenger habjain,
Fel-feltűnik, majd elmerül.
Barnult kezében sarlaja,
Kévét kötözve foly dala,
Oh halld, mi búsan-édesen
Ömleng el messzi völgyeken.
Oly édesen pacsirta-szó
Fülembe még nem hangicsált,
Midőn virányos fészkiből
Lövellve nyílként égbe szállt;
Oly édesen kakuk se' szól,
Midőn a bércz homályiból,
Mely szent titokban hallgata,
Hangzik tavaszszal jósdala.
Mit énekel, ki mondja meg?
Egy régi székely bús regét
Talán a múlt viszályiból
És a csaták hős gyermekét?
Vagy tán a dal gyöngébbszerű,
Szerelmi kéj vagy szívterű?
Csoportos inség, gond mián
Danolt olyan búsan a leány?
Bármit danolt a székely lány,
Ő mélyen érezé baját,
És mint szakadt bús éneke
Sürögve hordá sarlaját.
Soká gyönyörben ámulék,
S hogy a határon túl valék,
Szívemben a leány dala
Még untalan hangzik vala.
Kriza János 1811 – 1875
Die Erntemädchen
Oh schau, die Szekler Mädchen dort,
in das Ährenfeld ganz allein,
wie Bötchen an Meereswellen,
mal taucht sie auf, und sinkt sie ein.
In gebräunte Hand die Sichel,
Garbe bindend tut sie singen,
oh hör sie nur, wie traurig-süss,
hallt es über weite Wiesen.
So süss hat noch keine Lerche,
in mein Ohr noch nie gesungen,
wenn aus seinen blumigem Nest,
wie Pfeil im Himmel gesprungen.
So schön kann kein Kuckuck tönen,
wen aus dem dunkel Gebirge,
die heiliger geheimnissen,
im Frühling, lautstark vorsinge.
Was singt sie? Wer kann mir sagen?
Von altem Szekler legenden,
gar von vergangenen Streiten
und von Helden, den Leidenden?
Oder war nur ein schwaches Lied,
von Liebe, leid, kein Unterschied,
allgemeine Sorgen, Pein,
traurig gesungen, ganz allein.
Was auch sang, die Szekler Mädchen,
sie hatte grossen Schmerz gefühlt,
während sie die Melodie sang,
in emsige Arbeit gehüllt.
Ich schaute lang mit Genuss zu,
mit grosser innerlicher Unruh,
im Herzen könnte ich den Gesang,
weiter hören noch stundenlang.
Fordította Mucsi Antal