Krüzselyi Erzsike: Az a csillag / Dieser Stern

Az a csillag!

Csillagos, szép, világos este
Ülök sokáig elmerengve.
S gyakran tekintek fel az égre:
Egy csillag mintha szebben égne.

Nézem, hogy csillog kékes színben
És összefoly körültem minden,
Sötétes, halvány ködgomolyba’, –
Épen mintha a könyem folyna.

Pedig szívembe’ nincs most bánat,
Elűztem azt a régi vágyat,
Mitől nem volt napom, se éjem!
Kitéptem szívemből egészen!

Sokszor hittem, hogy megtanultam
A feledést a régi múltban,
S eltemettem örökre, végkép
Őt, szívem régi eszményképét.

De mégis most, a csillagfényben
Eszembe jut, hogy régen, régen
Láttam én már a kékes lángot,
A mint két szemből rám világolt…

Szívem egy érzés úgy szorítja,
S szemem a könyü elborítja !
És nézek, nézek fel az égre :
Egy csillag mintha szebben égne!

Krüzselyi Erzsike: 1875 – 1953

Dieser Stern!

Sternenklarer, schön ’d klaren Abend,
ich sitze ruhig und nachfragend.
Schaue dort oben den Himmel an:
Ein Stern scheint oben heller zu sein.

Sah in bläulicher Farbe schimmern
‘d alles fließt zusammen um mich her
in eine dunkle Nebelwolke, –
Als ob ich sofort Tränen sollte.

Doch jetzt habe ich keinen Kummer,
weil diesen Wunsch las ich verhungern,
weil ich weder Tag noch Nacht hatte!
Alles aus dem Herzen verbannte!

Oft dachte, ich hätte es gelernt
‘d der alten Vergangenheit entfernt,
ich hab’ es für immer begraben,
ihn, das alte Ideal verjagen.

Aber trotzdem jetzt, im Sternenlicht,
es erinnert mich noch unendlich,
ich hab’ die Flamme schon gesehen,
aus zwei Augen mich anzuflehen.

Mein Herz wird von dem Gefühl gequetscht
‘d, die Augen sind mit Tränen bedeckt!
Schaue oft oben den Himmel an:
Ein Stern scheint oben heller zu sein.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni