Szeressétek Lászlót, ti szép kun leányok!
Mert ő rajta kívül nem lesznek királyok.
Nem lesznek királyok, a magyar hazában,
Kik nem legelésznek, pápáknak aklában.
Anjou Izabellát, taszítá magától,
Ő maga lépett ki a hitvesi ágyból.
Madarak csicsergék, I. Károlynak lánya,
Hibával született erre a világra…
Szicília lánya, te csak félig vagy nő,
Másfelől férfinak formált a teremtő.
Jaj, szegény Lászlónak így szakada magva,
Izabellát rögvest, páros ágyban hagyta.
Fejét az alkohol-mámorba bocsátá,
Kunok közzé futott, így ment ő világgá.
Éduát szeretvén, Csöri úrnak lányát,
Megutálván végleg, Rómának világát.
Kun köntöst öltve fel, Kun Erzsébet fia,
Ősi hitet követ, nincsen abban hiba.
Foglya már Fülöp is, pápai legátus,
Kinek ajkán hal el, hitbéli traktátus.
Szeressétek Lászlót, nagyon szeressétek,
Mert közel az idő, hogy őt temessétek!
A Hód-tavi csata kun szemekben szálka,
Egy napon véres lőn Kun Lászlónak ágya.
Körösszeg várában, egy kun nő ágyában,
Kun kezek megölék Lászlót mély álmában.
Hová lett, hová lett Árpád-ház fényvára?
Így fogy el lassanként, az ég királysága…!
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Lám, korabeli verseidben is történelmi szép verseid vannak, mint mindig, pontosan, szabályosan megalkotva.
Gratulálok verseidhez!
Szeretettel: Kata
Szeretem a történelmi verseket kedves Kata! Eme verstípusnál az érthetőségen és a mondanivaló hiteles prezentációján van a hangsúly. Talán azért is írnak kevesen ebben a témakörben, mert egyszerűen fogalmazni nem is olyan egyszerű. 🙂 Örülök, hogy rendszeresen olvasod verseimet s hozzászólásaid sem maradnak el!
Köszönöm neked! alberth
Szia alberth! 🙂
Az a helyzet állt elő, hogy nagyon-nagyon bejön a versed, de tuti, hogy ezt nem viszem magammal. :)))))
Miért is nem? Hát azért, mert eme király szobrát naponta kétszer látom (oda-vissza), és gőzöm nincs arról, hogy miért éppen… :DDD (Szent Lászlót inkább szeretném) :)))
Szerintem tökéletes a mondandó és a megvalósítás is. 🙂
Képtelen voltam kihagyni, hogy szóljak itt. 😀
Köszi! 😀
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Árpádházi királyainkról kevés vers születik, sőt van akiről még nem is írtak. Kun Lászlót azért választottam, mert nem volt nagy "sztárja", mai szóval történelmünknek. Ezért is jó versbe foglalni, mert így könnyebb megjegyezni fontos dolgokat róla, mint száraz tanszövegből. Egyébként elég öntörvényű uralkodó volt, nem a nyugat bábja, hogy valamit a mentségére is írjak. Nálunk nincsen szobra, pedig elférne itt is. Tudom, szívesebben néznél egy szép Mátyás király szobrot is akár. De az illetékeseknek valamiért ez volt a választásuk.
Köszönöm a vers értékelését is!
Szeretettel: alberth