Kurt Tucholsky: Silvester

Silvester

Im niedern Zimmer
zieht sich der Pfeifenrauch in dicken, blauen Schwaden.
Der Nachtsturm rüttelt an den Fensterladen;
die brave Lampe leuchtet mir wie immer.

Wie stets glüht mir der rote Wein
im festen Glase mit dem Kaiserbilde;
ein stiller Wein – er mundet mir so milde –
ich träum ins Glas – was spiegelt sich darein?

Vier lange Jahre.
Es hieß sich immer wieder, wieder ducken
und schweigen und herunterschlucken.
Der Mensch war Material und Heeresware.

Das ist vorbei.
Was ist uns nun geblieben?
Wo ist das Deutschland, das wir ewig lieben?
Wofür die Plackerei?

Für nichts.
Ich tue einen Zug – die Pfeife knastert –
Was hat man uns gebetet und gepastert –
Tag des Gerichts!

Und wißt ihr, wer uns also traf?
Der Koksbaron und der Monokelträger,
das Bürgerlamm und der Karrierejäger –
Ihr lagt im Schlaf.

So wacht heut auf!
Wir trugen unser Kreuz und jene ihre Orden
wir sind gestoßen und getreten worden:
Muschkot, versauf!

Vergeßt ihr das?
Denkt stets daran, wie jene Alten sungen!
Ich aber komm euch in Erinnerungen
ein volles Glas -!

Kurt Tucholsky
(1890-1935)

Szilveszter

A szűk szobában
gomolyban kék, kövér füstje száll a pipámnak.
Az éji vihar az ablakot rázza;
a fényt reám szórja a derék lámpa.

Amint a bor ég vöröslőn
az öblös üvegben a császárképpel;
e csendes bor – mi lágyan ízlik nékem –
üvegbe tért álmom – mit tükröz ő?

Négy hosszú évet.
Meg kellett újra hunyászkodni,
nyelni, és mindig elhallgatni,
hogy az ember anyag volt s hadikészlet.

Ez elmúlt már.
Mi maradt hát meg nekünk?
Hol Németország, mit örökké szeretünk?
Miért a kínlódás?

A semmiért.
Egy nagyot szívok – pipám zsémbeskedik –
Mit adott nekünk imádság, s mit nekik –
E nap ítélj!

S tudjátok, minket ki vert át?
A pénzbárók, no meg a monoklisok,
báránybőrbe bújt karriervadászok –
Álmodtok már.

Ébresztő hát!
Mi keresztünk hordtuk, ők az érdemjelüket,
agyontapostak, és vízbe lökdöstek:
fulladj meg, bakám!

Feledtétek már?
Idézzétek fel, öregek hogy énekeltek!
De én most mást hozok emlékezetetekbe:
egy telt pohárt -!

Szalki Bernáth Attila