Az éjben, egy bagoly fölrikolt.
A kútásó megérkezett, útja végére ért.
A bánat csiszolt kő csupán, emlék.
Vállán a múlt bíbor köpönyege,
az útelágazásnál időzik tekintete.
Faragott pipájával sétál.
A telihold mozdulatlan rég,
a valóság csak egy vékony szál
mely múltjához köti, árnyék.
Darazsak zümmögnek a bokor alatt.
fakerítés korhadón áll
csonka kőhíd, mely a folyóba szakadt,
festett valótlanság a táj.
A kútásó értőn figyel Szent Tánc ünnepén,
láp szörnyével együtt nevet.
Széles szalmakalapját eldobja könnyedén,
hajára csillagcsokrot vet.
Szentjánoskenyérfa a lápnál várja,
mélyzöld levele boldogan rezeg,
a szikla felé dús lombját nyújtja,
ma a kútásó végre megérkezett.
6 hozzászólás
Ez ..jó kis vers..tele érzékletes "képekkel" nagyon hangulatos, mert érezni rajta a kútásó minden érzését! Tetszett!
..csak a darazsakkal van némi fenntartásom…éjjel nem alszanak? 🙂 😀 .vagy ők is fel vannak zaklatva a kútásó sorsa miatt??
Szeretettel Rudy
valótlanság atáj…. :)))
…értem én… de az érzések valóságosak! 🙂 )))
s a fantáziába minden belefér! még a darazsak is… 🙂 ..s én csak "játszottam" egy kicsit a szavakkal … 🙂
Igen Rudy, én is csaj játszottam egy kicsit a szavakkal, de Te is tudod, valódi érzések nélkül, nem lehet írni. 🙂
szeretettel. boszi
Kedves Boszika!
Tetszettek a hasonlataid, metaforáid, amiket a versben olvashattam, fantasy-t versben még sosem olvastam, így most ezzel a műfajjal is megismerkedtem. Gratula! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm Angyalka, és azt is, hogy itt jártál. 🙂
szeretettel. boszi