Fűszál hajol le a földig,
esőcseppek sárba döntik,
és amikor kisüt a nap,
azonnal új erőre kap.
Méhecske száll a virágra,
hogy nedve legyen a násza,
és amikor tovább repül,
közös álmuk beteljesül.
Pók bóbiskol a pagonyban,
selyemnyugágya lombon van,
s amint picikét megremeg,
egy légy jobblétre szendereg.
Rigó dalol a faágon:
a világokat belátom!
Nincsen gondja, vagy bánata,
szépen érik a hatalma.
Róka lapul hűvös helyen,
sose töpreng az emberen,
csak ösztönösen figyelő,
tudja azt, hogy nem temet ő.
Az emberi én elárvult,
mert gyakran magja alá nyúlt;
furcsa neki a körforgás,
létfenntartása a bomlás.
Az Isten fia mindig él,
a pillanattól sose fél,
mert nincs a van, és van a nincs,
egy zár nélküli ép kilincs.
6 hozzászólás
Szia Eferesz! Tetszik ez a vers! Következetes logikával vezeted végig a mondanivalót. Egyetlen kép zavaró csak: a zár nélküli ép kilincs. Bocsáss meg a szőrszálhasogatásért, de én nem tudok elképzelni KILINCSET sem zárral, sem zár nélkül:) DE: ettől függetlenül: tetszik!!! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm szépen ittjártadat!
Semmi szőrszálhasogatás, ami az embernek nem világos arra bátran kérdezzen rá.
Az én olvasatomban az előtte levő sor megerősítése.
Üdvözletem!
Szia eferesz !
Nagyszerű vers, az utolsó két versszakban benne van minden…
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: eferesz
Olvastam egy ötletes verset, találtam szép képeket: tetszett a fű, a pók (nem sorolom végig :)), de az utolsó versszak rajta a korona.
"… mert nincs a van, és van a nincs,
egy zár nélküli ép kilincs."
Szellemes zárósorok, éppen olyan rejtélyes, mint maga a lét… 🙂
Egyszóval: tetszett!
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy a Lét elnyerte tetszésedet.
Ezt kívánom Mindenkinek, mert akkor boldogság lesz a Földön!
Szép álmokat!