Lábaidnak minden ujját
megcsókolnám, hogyha hagynád,
de nem várnék sokáig,
folytatnám a bokádig.
Megpuszilnám térdedet,
ha szeretnél engemet.
Simogatnám combodat,
ha nyújtanád jobbodat!
Fenekednek minden sejtje,
forró vágytól bizseregne.
Hasad finom selymes bőre
csókjaimtól felhevülne.
Kebleidnek halma között,
felfokoznám az örömöd!
Nyakad,füled, egész Éned…
Elepedek érted! Érted?
Nyelvem hegye
s minden nedve,
drága testeden, remegve
tenne a kedvedre!
Remélem, ha célba érek
e fárasztó túra után,
még eszemben lesz, mit akartam,
mielőtt még elindultam.
5 hozzászólás
🙂
Ah! Az a memória..!
/Nekem is kellene néha Cavinton..csak mindig elfelejtem felíratni..:)/
A lényeg.. a lényeg..azt még nem feledted..hiszen olyan izgalmasan megírtad..!:)
Tetszett!
Üdv::Zsanett
Kedves Tibor!
Pajzán verset kanyarítottál a szerelmednek. Biztosan jókedvre derül tőle. Én is jókedvűen olvastam. Majdnem daloltam, mert olyan jó dallamos, huncutkodó. Van ezen az oldalon más is aki hasonló stílusban ír néha,- őt is szívesen olvasom. Kell a lazaság ebben a feszített tempóju világban .Gratulálok!
szeretettel üdv:hova
Köszönöm szépen, hogy olvastatok…
Szeretettel: Tibor
Tibor!
Ez egy pasis vers! El kéne olvastatni ezt minden pasival. Mindenki magára ismerne 🙂
Szerelmes, nyílt, buja, pajzán szófordulatok – amik jókor vannak jó helyen. Élvezetes.
Köszönöm.
Kedves Titusz!
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, ha tetszett!:)
Mutasd meg Barátaidnak is, hátha kedvet kapnak… 🙂