Lábam süpped a homokba.
Az új kor jár a nyomomba.
Én taposom ki előtte az utat!
E felelősség nyugszik vállamon,
így eldönthetek mindent szabadon.
Veszélyes itt minden egyes mozdulat!
Nagy a belém fektetett bizalom.
Nem ment meg senki! Ha elhibázom –
bekövetkezik a nem várt fordulat.
Vagyok én múlt, jelen, jövő,
valós értelmet bölcselő.
Aki egy jól járható ösvényt mutat.
2 hozzászólás
Szép gondolat. De egyben igaz is! (én a második versszakban kihagytam volna az “egyes” szót, de ez csak megjegyzés) Tetszik, hogy bevállalod, a baj, hogy kevesen teszik ugyanezt.
Táncosom, egy-bátyám!
Kevés a szó, sok a gondolat
De szép kerek egész ez így is, jók az összefüggések. Még csiszolhatnál rajta talán. De így is jó. Hol a pajzsom, ez jó lesz feliratnak rá! Köszönöm, hogy tanítasz