Hol puha föld a vízben úszik,
s kezemen számolok húszig,
szandálomba kavics mászott,
megmásztam a vizes árkot,
Dacia jön, járdára fel,
ismer, hát integetnem kell,
megy a hegyre, pincesorra,
piszkos lett az öcsém orra,
fűbe törli koszos kezét,
bújócskából most már elég.
Labdázzunk a nagykapun át!
Dobáljuk a gumilabdát,
s néha lábbal, olykor fejjel,
árokba megy így is egyszer.
Vizes lett, hát fűbe törlöm.
„Rúgom mindjárt, máris… rögtön!”
Hopp, a kertben, rózsaágyban…
jaj, a tövis, nem vigyáztam.
Játékunknak vége szakadt,
felnőttünk… csak emlék maradt.
15 hozzászólás
Bizony szép emlék! Szépen megörökítetted!
Barátsággal panka!
Köszönöm, Panka!
Kedves Csaba!
No, ez igazán nagyon tetszett. Bohókás, játékos, pajkos, s mégis milyen mély érzéseket rejt magában.
Gratulálok!
Szeretettel Rita
Köszönöm, Rita, örülök, hogy tetszett!
Nagyon aranyos! 🙂
Nekem is vannak ilyen emlékeim. :))
Tetszik!
Daniella
Köszi! 🙂 Oszd meg! :)))
Kedves Csaba!
Csodás emlékeket ébresztettél bennem, de nem (csak) ezért imádtam 🙂
Egyszerűen magával ragadt, és sodort, és talán még most is vinne… ha az a tövis ott nem lett volna 🙂
Nagyon köszönöm az élményt! Szívből gratulálok!
Szeretettel, Jodie
Köszönöm szépen szavaidat, kedves Jodie! De hát nincsen rózsa tövis nélkül.
De milyen kedves, szép emlék. Ilyen nincs mindenkinek, sajnos manapság egyre több egyke van. De nekem szerencsére vannak ilyen emlékeim, és örömmel olvastam a tied is. Szeretettel Era
Köszönöm, Era! Jó időnként, amikor épp nem úgy zajlik az élet, ahogy szeretné az ember, visszaidézni a boldog gyerekkort.
Megborzongtam öregem! Elő tört a rég feledett gyermekkorom. KÖSZÖNÖM! :o)
Csaba ez nagyon jó lett! Üde, friss és mégis a múltba repít. Jó lett na!
Üdv
((Zoli
Kösz szépen, Zsolt, Zoli!
így múlnak el…
mint a saját emlékeim
nagyon tetszett
Köszönöm szépen, András! Ha a pillanatok el is illannak, emlékük örökre megmarad.