Lajosnak

Apró vénember a hatalom ormán
pecsétet nyom a joghallgatók sorsán.
Alaposságával nem ér fel az ész,
tudod vagy sem, megbuktat és kész.

A nyelv összeakad tekintete láttán,
menekülnél onnan, mint fenéken lőtt ármány;
kedves mosolyától viszket már a kéz…
Tudod vagy sem, megbuktat és kész.

Közelsége olyan, mint a Léthe vize:
tudásod feleded, s megrögzött hite,
hogy hülyén tanulsz. Közeleg a vész…
Tudod vagy sem, megbuktat és kész.

Ne ostorozzam őt azért mindhiába,
neki is van néhol némi igazsága;
de hát még így is ocsmány az egész…
Tudod vagy sem, megbuktat és kész.

Tudása előtt fejet hajtok mégis –
ha mások megbuknak, megbukhatok én is,
emiatt régen nincs már bennem félsz…
Tudod vagy sem, megbuktat és kész.