"Mert az ő láthatatlan tulaj-
donságai világosan látszanak
a világ teremtésétől fogva, mivel
az alkotott dolgokból érzékelhetők,
igen, az ő örök hatalma és istensége…"
Biblia: Róma 1:20
Messzeségek egéből tör elő
a hajnal, miként remények
az emberi szívből, mikor
szótlan merengések között
valahol vágyain dalol a fény,
a remények fénye! S száll felé
a hajnal a remények hajnala,
át onnan, hol rejtőzik az Isten
csendjén a távolnak, ahol örök
minden, ahol a mindenek
veszteg állnak, s Hozzá
emberi reményeink eltalálnak.
Óh Jehova Isten! Ki vagy
minden dicsőségnek
dicsősége, kinek trónja maga
az ég, kiben valósul mindene
a mindeneknek, s öröksége
minden örökségnek! Te vagy
rejteke a rejtekünknek, kiben
vágyaink teljesülnek dicsőült
reményeink között ott, abban
a féltett rejtekünkben mit
Töled kaptunk, hogy éljünk,
s hogy reméljünk Teveled,
egy földi új világot. Benned
rejlik a végtelen idők árja,
s bennünk a remény, a Te
végtelenséged felé, mert mi
reméljük látni az eljövendőt,
azt a kort, mit elénk sodort
bennünk a vágy Tefeléd, újra
Tefeléd! Az ember míly kicsiny,
s Te mégis míly naggyá tetted,
hogy hihet Tebenned örökül, e
földön remélve végtelen éveket
vágyain, ha gyáván nem hátrál,
hanem megáll hite reményein.
Már hajnalodik a remények ege,
látni hol rejlik dicsőséged örök
fellege! Óh Jehova Isten! Aki
vagy és örökkön leszel, mi Rád
vágyunk, reményeink minden
valóságán, mit valóul kaptunk
Tőled, csak Tőled, ki által élünk,
és remélünk! Általad látjuk
a láthatalant, rejtekét a hitnek
mi valóságul jelenül meg, át az
ezredévek minden reményén,
mi az embernek reményül
lehet. S mi megígértük, hogy
e földön Téged dicsőítünk, mert
Te vagy az életünknek élete, ki
átlát a jövendőn, s mi jól tudjuk
Fenséges Jehova, Általad,
a mindeneken, a Minden jön el!