teste nyirkosan halad
a remegéssel.
A macskakő vizes
gombolyagot köp,
s arcomra zöld
szemével közömbös
tekintetet vés fel.
Fönn álmos lámpafények
szemlélnek pislogva,
szomorú fűzfacsoport
már csupasz megvetéssel
könnyezi rám vizét.
Az ég alja sem
hajlik már pirosba:
a hideg éj-lég a szemre fagy,
nem látom már színét.
Az ősz előre megfőzte
a tél fehér-kásás grízét,
s fahéj helyett tetején
csak sarat hagy.
Éhesen didereg kezemet
szorítván a magány,
s lucskos léptekkel mozog
fejemben a gondolat:
Látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán?
11 hozzászólás
Hiha! Ez jó lett! Nem is kicsit.
(Azért macera is van: szerintem az Éhesen didereg mögé egy vessző kéne és a "magány" után elmaradhatna.)
Szia szusi :))
Köszönöm a dicséretet :))
Szerintem macera akkor lenne , ha úgy írnám, ahogy javasoltad :)) nézd csak:
Éhesen didereg, (vessző) kezemet szorítván a magány (s –> akkor a "s" akkor kilőve)
lucskos léptekkel mozog –> akkor ide kell pont, hiszen vége a gondolatnak. Ám akkor ezt folytatván mit csinál fejemben a fondolat ige nélkül? Íme:
Éhesen didereg (de ki?), kezemet
szorítván a magány
lucskos léptekkel mozog. (–> ez így jó lenne)
(ige helye) fejemben a gondolat:
Látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán?
Eredetileg:
Éhesen didereg kezemet
szorítván a magány, (ez egy gondolat volt)
s lucskos léptekkel mozog
fejemben a gondolat: (ez volt a másik)
Látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán? (ez pedig maga a gondolat, idézőjelbe is tehettem volna)
Köszönöm, h megsoztottad az észrevételt, remélem alá tudtam támasztani, miért írtam úgy, ahogy :))
Tisztelettel:
Berci ;))
Ez a versed is arról tesz tanubizonyságot, érted a módját a verselésnek. Öröm olvasni soraidat. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Drága Selanne!
Mi bódottág nééékem, hogy rendszerint olvasol tőlem és rajzolsz üzeneteim falára :)) Nekem öröm, hogy ezt tapasztalom ;))
Ölellek:
B.
Szia szusi :))
Köszönöm a dicséretet :))
Szerintem macera akkor lenne , ha úgy írnám, ahogy javasoltad :)) nézd csak:
Éhesen didereg, (vessző) kezemet szorítván a magány (s –> az "s" akkor kilőve)
lucskos léptekkel mozog –> viszont ide kell pont, hiszen vége a gondolatnak. Ám akkor ezt folytatván mit csinál fejemben a fondolat ige nélkül? Íme:
Éhesen didereg (de ki?), kezemet
szorítván a magány
lucskos léptekkel mozog. (–> ez így jó lenne)
(ige helye) fejemben a gondolat:
Látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán?
Eredetileg:
Éhesen didereg kezemet
szorítván a magány, (ez egy gondolat volt)
s lucskos léptekkel mozog
fejemben a gondolat: (ez volt a másik)
Látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán? (ez pedig maga a gondolat, idézőjelbe is tehettem volna)
Köszönöm, h megsoztottad az észrevételt, remélem alá tudtam támasztani, miért írtam úgy, ahogy :))
Tisztelettel:
Berci ;))
Ha "éhesen didergő kezet" írtál volna, akkor nem zavar meg, de ebben a formációban, azt gondoltam, hogy a télre gondolsz, az előző szakaszból……
Értem már :)) Viszont előtte pontot használtam, s annál jobban nem tudom érzékeltetni az új gondolat és mondat kezdetét ;))) illetve a határozó raggal ellátott ige utána a magány utal rá a legjobban :)) csak szegényke épp a mondat végére került ;)) szép estét neked,
üdv.
b.
Kedves Bertalan!
A költői eszközök tárából tökéletesen válogattál! A vers képei jól érzékeltetik a tartalmat és annak hangulatát. Tetszett az alkotásod, gratulálok hozzá!
Üdv.: Zsóka
Az a grízes rész különösen tetszik, pedig már vacsora után vagyok. 🙂
Erős képek segítségével remek hangulatot festesz írásoddal, szerintem remek.
remek a szóismétlés is, boccs, legalább ezennel tudom pótolni az elmaradt osztályzást. 🙂
Milyen szóismétlésre gondolsz? Köszönöm a csillagokat :))