Látom a Semmit az arcokra írva,
szemekben égő kín ragyog,
menetelek a sorok közt némán,
lelkem oly mélyről sajog.
szemekben égő kín ragyog,
menetelek a sorok közt némán,
lelkem oly mélyről sajog.
Semmit látok, mégis keze-lába,
hova mehetnek üresfejűék,
utánuk indulok a távoli homályba,
a mélyből némán lüktet a kép.
hova mehetnek üresfejűék,
utánuk indulok a távoli homályba,
a mélyből némán lüktet a kép.
Miért kell, mért velük együtt menni?
Nem akarok a homályba veszni,
üresfejű keze-lába lenni,
a semmibe némán menetelni!
Nem akarok a homályba veszni,
üresfejű keze-lába lenni,
a semmibe némán menetelni!
Megállok és nézek a jövő után,
lélek nélküli testet-ölt tömegre,
beleolvadnak lépteik nyomán
a színtelen messzi szürkületbe.
Így kezdődik el újra az életem,
szemem fénye ismét felragyog,
hol elválik színes s mi színtelen,
valami mégis történni fog…
3 hozzászólás
Ledves Ildikó!
Remek,mélyértelmü verset írtál!
Annyira eltalált,annyira ´mai!
Csoda jól látod:
“Miért kell, mért velük együtt menni?
Nem akarok a homályba veszni,
üresfejű keze-lába lenni,
a semmibe némán menetelni!”
Sajnos sokan nem képesek felfogni,hogy a ´homályba´mennek1
A befejezés poz.es remek megoldás:
“Így kezdődik el újra az életem,
szemem fénye ismét felragyog,
hol elválik színes s mi színtelen,
valami mégis történni fog?”
Nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel::-sailor
Legyen szép napod!
Kedves Ildikó!
Néha nem kedvelem ezt a kifejezést, hogy “spirituális”, mert szerintem már túllihegtük, ezért versedről úgy vélekedek, hogy felemelő, lélekmelengető és egyben igazmondó tükör is.
Hálám érte!
🙂
Szeretettel: Szabolcs
“hol elválik színes s mi színtelen,
valami mégis történni fog?”
Tetszéssel olvastam remek soraid.
Szeretettel: Rita 🙂