Kedves szusi,
újra és újra megállapítom, hogy határozott érzéked van a haikuhoz. Illetve az egy mondatban kifejezett erős gondolatébresztéshez.
Gratulálok. Ez is elkacskaringóztatta a gondolataimat…
Mikor beléptem hozzátok, pont azt akartam megtudni, hogy vajon tetszik-e másoknak is amit írok, hogy értik-e, hogy értékelik-e vagy csak én hiszem, hogy nem is olyan rosszak.
Úgy tűnik. hogy aki kedveli ezt a műfajt, annak tetszenek és ez jó.
Ami a gondolat ébresztést illeti a te Fáklya c. versed egy haikut is íratott velem azon nyomban ahogy elolvastam. Olyan bátor és harcos írás volt, hogy eszembe jutott, hogy én meg milyen kis nyuszimuszi vagyok ilyen téren. Az a címe, hogy : mégis.
Sietségemben anno a versedhez meg nem írtam semmit. Most megyek és pótolom.
Érdekesen indítod. A kép nehezen elképzélhető, de nekem gondolatban )lévén japán eredetű a forma) egy kendo-s maszk ugrott be… no innen már szaladtak a gondolataim. Ez is tetszett 🙂
A haiku műfajnak tartalmi sajátosságai is vannak, de ezt biztosan tudod.
aLéb
Kedves Szusi!
Ez a haikud valahogy most nekem nem az igazi. Hogy miért? Mert ahogy olvasom, kész tények elé állít. Nincs mit rágódnom rajta. Már pedig úgy gondolom a haikunak ez is a lényege. Persze meg kell valljam sokszor nekem sem sikerül teljesen olyat írnom. Na akkor most leírom miért gondolom amit az elején írtam. A címe: látszat. a haikud első sora: álarc mögött. Ez egy fontos gondolat, végül is eleve látszat, de mivel a címmel társuló gondolatot tartalmaz így a mondandódból sokat elvesz, holott erről kell, hogy szóljon. A második mondatod sebzett madár vergődik. Itt is egy kissé pazarolsz a szavakkal, hisz a sebzett madár gondolatában már képzeletben is látjuk a vergődést. A harmadik sor: egy más világ, ez is egy tény, hisz mi más is volna az álarc mögött. Remélem nincs harag. Ez csak egy vélemény volt részemről, jó szándékból és őszintén.
Barátsággal Panka!
panka, most viccelsz? Miért lenne harag, ha elmondod a véleményed?El is várom, hisz te minden haikumat elolvastad és remélem el is fogod.
Igaz. Ez valóban csak egy megállapítás mégpedig az olyan emberekről /jó sokan vannak/ akik álarc mögött élnek. Látszatra erősek, bátrak, hűségesek,családszeretők és még sorolhatnám, valójában gyengék, esendők és vergődnek, hogy nap mint nap fenntarthassák a látszatot. Két világban élnek. Egy kifelé, egy meg befelé. Fel is őrlődnek benne rendesen.
Ők ugyanis pontosan tudják, hogy nem olyanok, mint azt a külvilággal láttatják.
Ezt, a valóban kész tényt, akartam leírni.
Kedves Szusi!
Elolvastam e Haikudat, és annyira megfogott valami, hogy visszamentem, és elolvastam mindet. Nekem egy régi, itt megtanult szokásom, hogy mielött a hozzászólásomat megírom, nem olvasom el az elöttem hozzászólókat, mert akkor már a véleményem nem az enyém, hanem másoktol, (mint amilyen az ember általában) kaptam egy előitéletet.
Én is itt ezen az oldalon kezdtem el a Haikukat írni, méghozzá mint terápiát, a hosszúságom végett. Egy ideig távol voltam az oldaltol, de valami visszahúzott ide, mint a honvágy. Én amikor a keresztes Haikukat írtam, elkezdtem egy témára hét Haikut írni, és azóta úgy is írom, mint: Hét Haiku, de egy vers is. Örülök, hogy olvastalak, és remélem még többször is fogunk "találkozni"
üdv Tóni
Tóni, igazán jó hír számomra, hogy egy haikum elolvasása után késztetést éreztél az összes elolvasására. Egy összefűzött, egy témára íródott haikucsokor már egy magasabb fokozat szerintem. Ezért én még nem próbálkozom meg vele, mert úgy érzem még nem értem meg rá, de nincs kizárva, hogy egyszer meg fog történni. Nem zárkózom el a gondolattól, de még nagy falatnak vélem a magam számára.
Örülök, hogy olvastál és egész biztos "találkozni" fogunk még, hisz mindketten itt publikálunk.
Amit most én írni fogok, az mutatni fogja, hogy mennyire sok nézőpontból lehet olvasni egy alkotást… (és csak az igazán jó alkotások azok, amik ekkora figyelmet kapnak 🙂 ) Számomra nagyon sokat jelent ez a haikud… ahogy elolvastam, azonnal megérintett… Eszembe jutott, hogy hányszor előfordul, hogy valakit fájdalom ér… csalódik… szomorú… és kifelé mást mutat, hiszen… talán ez az elvárás, vagy bármi más ok miatt. És akkor tényleg egy másik világ van a lelkében… az kizárólag az ő univerzuma. Mennyi mindent lehetne írni erről is…
Csak úgy eszembe jutott, hogy én gyerekkoromban segítettem sebzett madaraknak… hazavittem, gyógyítottam őket, aztán elengedtem… inkább nyugodtak voltak, beletörődtek a sorsukba úgymond; számomra ezért (is) volt mondanivalója a második sorodnak. Aki álarcot hord, az… én úgy érzem, hogy nem bánná, ha valaki mögé látna és segítő kezet nyújtana vagy megértést adna… De tényleg írhatnék még sokmindent. Engem megindított ez az írásod is…
barackvirág, én sem gondolom, hogy minden sebzett madár vergődik. Nemrég belerepült egy vadgalamb az ablakomba és csak ücsörgött a teraszon. Szerintem agyrázkódást kapott. Bevittem és vártam. Néhány óra múlva el kezdett fészkelődni. Kinyitottam az ablakot és mintha mi sem történt volna sutty elszállt.
Az álarcról.Nagyon sokféle van. Sokan nem érzik magukat elég érdekesnek, ezért érdekessé próbálják tenni magukat olyan Háry János féle történetekkel, amelyekből egy szó sem igaz. Náluk ez már életformává vált, mert nem akarnak jelentéktelenek lenni, hát kitalálnak maguknak egy egész más személyiséget. Ezt olyan tökélyre fejlesztik, hogy már maguk is elhiszik.Ők pl kifejezetten zokon veszik ha lelepleződnek.
Persze van még számos variációja az álarcnak, de akik viselik, azoknak elhatárolhatóan két világuk van. Egy a valós és egy "mutatós."
Jó volt értekezni veled a sebzett madárról és az álarc mögött élőkről!
Én viszont jobban szeretm, ha nem kell néhány szóagon annyit törni a fejünket. Én a haikut is úgy szeretem, ha csokorba van kötve, mégpedig úgy, mintha vers lenne, tehát egyazon gondolatról szóljon. Persze, ez csupán az én véleményem, lám, az előttem szólók mennyit tudtak elmélkedni róla. Persze, ez a helyes. Így haladunk, s tanulunk egymástól mindig. Elolvasva, s – ha úgy tetszik – elmélkedve rajta.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata, hogy egyáltalán olvasol engem, de vitatkoznék kicsit veled.
Én inkább megtisztelőnek érzem, hogyha bárki elgondolkodik a soraimon, mert ez azt jelenti számomra, hogy érdemesítette azt a néhány szót az elgondolkodásra, olykor a gondolat továbbvitelére, illetve a saját gondolatvitelébe való beillesztésre.
A haiku csokrot én azért nem kedvelem, mert hiába szól mondjuk 5-6 haiku ugyanarról a témáról, élvezhető összeillesztésük borzasztó nehéz, nem beszélve arról, hogy akkor már nem is haiku, hanem egy vers. Ha meg egy vers, akkor azt, véleményem szerint "normál üzemmódban" sokkal színesebben, gördülékenyebben lehet megfogalmazni.
A haiku, pont attól haiku, hogy egy-egy gondolatszikra vagy érzés, röviden, tömören és nincs tovább. Annyi.
Szeretettel várlak hozzám további olvasásra, jó esetben elmélkedésre.
By szusi
12 hozzászólás
Kedves szusi,
újra és újra megállapítom, hogy határozott érzéked van a haikuhoz. Illetve az egy mondatban kifejezett erős gondolatébresztéshez.
Gratulálok. Ez is elkacskaringóztatta a gondolataimat…
Mikor beléptem hozzátok, pont azt akartam megtudni, hogy vajon tetszik-e másoknak is amit írok, hogy értik-e, hogy értékelik-e vagy csak én hiszem, hogy nem is olyan rosszak.
Úgy tűnik. hogy aki kedveli ezt a műfajt, annak tetszenek és ez jó.
Ami a gondolat ébresztést illeti a te Fáklya c. versed egy haikut is íratott velem azon nyomban ahogy elolvastam. Olyan bátor és harcos írás volt, hogy eszembe jutott, hogy én meg milyen kis nyuszimuszi vagyok ilyen téren. Az a címe, hogy : mégis.
Sietségemben anno a versedhez meg nem írtam semmit. Most megyek és pótolom.
Érdekesen indítod. A kép nehezen elképzélhető, de nekem gondolatban )lévén japán eredetű a forma) egy kendo-s maszk ugrott be… no innen már szaladtak a gondolataim. Ez is tetszett 🙂
A haiku műfajnak tartalmi sajátosságai is vannak, de ezt biztosan tudod.
aLéb
aléb, a példaképem ebben a műfajban Balla D. Károly. Valami olyasmit szeretnék tartalmilag én is, amit Ő képvisel.
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:ObuMV_LERQYJ:www.terebess.hu/haiku/balla.html+Balla+D.+K%C3%A1roly&cd=13&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
Kérlek, ha esetleg nem ismernéd, vess rá egy pillantást.
Kedves Szusi!
Ez a haikud valahogy most nekem nem az igazi. Hogy miért? Mert ahogy olvasom, kész tények elé állít. Nincs mit rágódnom rajta. Már pedig úgy gondolom a haikunak ez is a lényege. Persze meg kell valljam sokszor nekem sem sikerül teljesen olyat írnom. Na akkor most leírom miért gondolom amit az elején írtam. A címe: látszat. a haikud első sora: álarc mögött. Ez egy fontos gondolat, végül is eleve látszat, de mivel a címmel társuló gondolatot tartalmaz így a mondandódból sokat elvesz, holott erről kell, hogy szóljon. A második mondatod sebzett madár vergődik. Itt is egy kissé pazarolsz a szavakkal, hisz a sebzett madár gondolatában már képzeletben is látjuk a vergődést. A harmadik sor: egy más világ, ez is egy tény, hisz mi más is volna az álarc mögött. Remélem nincs harag. Ez csak egy vélemény volt részemről, jó szándékból és őszintén.
Barátsággal Panka!
panka, most viccelsz? Miért lenne harag, ha elmondod a véleményed?El is várom, hisz te minden haikumat elolvastad és remélem el is fogod.
Igaz. Ez valóban csak egy megállapítás mégpedig az olyan emberekről /jó sokan vannak/ akik álarc mögött élnek. Látszatra erősek, bátrak, hűségesek,családszeretők és még sorolhatnám, valójában gyengék, esendők és vergődnek, hogy nap mint nap fenntarthassák a látszatot. Két világban élnek. Egy kifelé, egy meg befelé. Fel is őrlődnek benne rendesen.
Ők ugyanis pontosan tudják, hogy nem olyanok, mint azt a külvilággal láttatják.
Ezt, a valóban kész tényt, akartam leírni.
Kedves Szusi!
Elolvastam e Haikudat, és annyira megfogott valami, hogy visszamentem, és elolvastam mindet. Nekem egy régi, itt megtanult szokásom, hogy mielött a hozzászólásomat megírom, nem olvasom el az elöttem hozzászólókat, mert akkor már a véleményem nem az enyém, hanem másoktol, (mint amilyen az ember általában) kaptam egy előitéletet.
Én is itt ezen az oldalon kezdtem el a Haikukat írni, méghozzá mint terápiát, a hosszúságom végett. Egy ideig távol voltam az oldaltol, de valami visszahúzott ide, mint a honvágy. Én amikor a keresztes Haikukat írtam, elkezdtem egy témára hét Haikut írni, és azóta úgy is írom, mint: Hét Haiku, de egy vers is. Örülök, hogy olvastalak, és remélem még többször is fogunk "találkozni"
üdv Tóni
Tóni, igazán jó hír számomra, hogy egy haikum elolvasása után késztetést éreztél az összes elolvasására. Egy összefűzött, egy témára íródott haikucsokor már egy magasabb fokozat szerintem. Ezért én még nem próbálkozom meg vele, mert úgy érzem még nem értem meg rá, de nincs kizárva, hogy egyszer meg fog történni. Nem zárkózom el a gondolattól, de még nagy falatnak vélem a magam számára.
Örülök, hogy olvastál és egész biztos "találkozni" fogunk még, hisz mindketten itt publikálunk.
Amit most én írni fogok, az mutatni fogja, hogy mennyire sok nézőpontból lehet olvasni egy alkotást… (és csak az igazán jó alkotások azok, amik ekkora figyelmet kapnak 🙂 ) Számomra nagyon sokat jelent ez a haikud… ahogy elolvastam, azonnal megérintett… Eszembe jutott, hogy hányszor előfordul, hogy valakit fájdalom ér… csalódik… szomorú… és kifelé mást mutat, hiszen… talán ez az elvárás, vagy bármi más ok miatt. És akkor tényleg egy másik világ van a lelkében… az kizárólag az ő univerzuma. Mennyi mindent lehetne írni erről is…
Csak úgy eszembe jutott, hogy én gyerekkoromban segítettem sebzett madaraknak… hazavittem, gyógyítottam őket, aztán elengedtem… inkább nyugodtak voltak, beletörődtek a sorsukba úgymond; számomra ezért (is) volt mondanivalója a második sorodnak. Aki álarcot hord, az… én úgy érzem, hogy nem bánná, ha valaki mögé látna és segítő kezet nyújtana vagy megértést adna… De tényleg írhatnék még sokmindent. Engem megindított ez az írásod is…
barackvirág, én sem gondolom, hogy minden sebzett madár vergődik. Nemrég belerepült egy vadgalamb az ablakomba és csak ücsörgött a teraszon. Szerintem agyrázkódást kapott. Bevittem és vártam. Néhány óra múlva el kezdett fészkelődni. Kinyitottam az ablakot és mintha mi sem történt volna sutty elszállt.
Az álarcról.Nagyon sokféle van. Sokan nem érzik magukat elég érdekesnek, ezért érdekessé próbálják tenni magukat olyan Háry János féle történetekkel, amelyekből egy szó sem igaz. Náluk ez már életformává vált, mert nem akarnak jelentéktelenek lenni, hát kitalálnak maguknak egy egész más személyiséget. Ezt olyan tökélyre fejlesztik, hogy már maguk is elhiszik.Ők pl kifejezetten zokon veszik ha lelepleződnek.
Persze van még számos variációja az álarcnak, de akik viselik, azoknak elhatárolhatóan két világuk van. Egy a valós és egy "mutatós."
Jó volt értekezni veled a sebzett madárról és az álarc mögött élőkről!
Én viszont jobban szeretm, ha nem kell néhány szóagon annyit törni a fejünket. Én a haikut is úgy szeretem, ha csokorba van kötve, mégpedig úgy, mintha vers lenne, tehát egyazon gondolatról szóljon. Persze, ez csupán az én véleményem, lám, az előttem szólók mennyit tudtak elmélkedni róla. Persze, ez a helyes. Így haladunk, s tanulunk egymástól mindig. Elolvasva, s – ha úgy tetszik – elmélkedve rajta.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata, hogy egyáltalán olvasol engem, de vitatkoznék kicsit veled.
Én inkább megtisztelőnek érzem, hogyha bárki elgondolkodik a soraimon, mert ez azt jelenti számomra, hogy érdemesítette azt a néhány szót az elgondolkodásra, olykor a gondolat továbbvitelére, illetve a saját gondolatvitelébe való beillesztésre.
A haiku csokrot én azért nem kedvelem, mert hiába szól mondjuk 5-6 haiku ugyanarról a témáról, élvezhető összeillesztésük borzasztó nehéz, nem beszélve arról, hogy akkor már nem is haiku, hanem egy vers. Ha meg egy vers, akkor azt, véleményem szerint "normál üzemmódban" sokkal színesebben, gördülékenyebben lehet megfogalmazni.
A haiku, pont attól haiku, hogy egy-egy gondolatszikra vagy érzés, röviden, tömören és nincs tovább. Annyi.
Szeretettel várlak hozzám további olvasásra, jó esetben elmélkedésre.