Telihold-giccsben fürdök ma este,
Mintha képlékeny óra lenne,
A jövőbe még nem fektettem be,
Csak azt kérném vissza ma éjjel,
Mit ki akartam dobni az ablakon tegnap,
És azt dobnám el, érintve a Holdat,
Amit sosem kellett volna, megtartsak.
Ma fénytenger, sötét-tenger, fekete,
Háromszáztizennyolc forintos euró vagyok.
Befektetésnek mindig csak kevés lehetek?
Ma a nulla fok vagyok, a felhőtlen éjjelen,
Kinézek a hideg ablakon – fekete tördelve.
Egy, két, három pislogásnyira van Pest,
London, Róma vagy New York, aztán mindegy.
Lesz-e bármikor itt? Itt és most?
Most már én sem hiszek az egyben…
Feliratokat látok a falon.
Egy álomgyártó világ rabja vagyok,
Felkenem magamat, a tárgyakat,
A szóra. Szétbontom a csomót,
A hajamban, s még mindig nézem a Holdat,
Az ablak előtt várom, fogja meg a kezem,
Vigyen, vigyen.
Tér színe, idő illata, hangok dimenziója,
Meg a plazmás számok és szavak illúziója
− Voltam.
5 hozzászólás
Fényévekre? Szánom-száznyolcvanezer kilométerre? Félrenyelt szavak értelme akad olykor a torkomon: inkonvex hitrendszered anomáliája: nem tévedtünk el eléggé: még mindig itt vagyunk… a folyton növő hajam: idegesítve jelzi a hónapokat… levágatom = illúzióba ringatom magam? vagy mágikus fenntartása annak, hogy elhiggyem: még időben ébredünk… igyekszem magára hagyni börtönöm falát: nem tatarozom… türelmesen váron, hogy ledőljön… elmerülök magamban: Mi lesz mögötte? Mi legyen? Pest? London? Vagy valami más: messze túl az Orionon? Vagy csak a szemközti ház hatvanszáz leoltott villanyával a sivár Mókus-Canyonban? … felpofoznak a ringató sorok… Az asztalra csapnék: Vagyok… aztán tálcára teszlek, s belenyugszom: nem kell viaskodnom a soraiddal… Jók így: a fátylainkat lépésről lépésre tépkedjük… művészi képregény vagy nekem, meglehet: néha talán egy-egy hiányzik is a sorból… gyűjtőm a matricáidat 🙂
Kedves Gabe!
Kritikád olyan, mint egy… egy vers? szürrealista önértelmezés, versértelmezés… csak tippelek. Sokszor nem érzem az intuíciót. Elvesztem egy kicsit, bár sejtem, mit írtál 🙂
Köszönöm a kritikát!
Igyekszem többet egészben átadni akkor 🙂
Csak a magam barbár módján akartam kedveskedni 🙂 hogy érthetően is közöljem: tetszenek a világaid, a verseid, írásaid. Néha (bizonyára rendszerint) félre értem, mint egy képregény érdekes képsorait, amelyből nem mindegyik van meg… Eszembe jut a Sin-City c. film kavargó képei, vagy a Felhő atlasz c. film elején a hirtelen váltások keltett hőkölő asszociációk… Már most nagyon jó vagy 🙂 Ingerel a kíváncsiság: milyen csodákat hozol majd, amikor abszolút beérsz… és aggaszt: vajon érteni foglak-e? Remélem igen, hiszen szívesen kalandozom mély-pszichéd kivetüléseiben 🙂
Kedves Dorothy!
Versed sokkal jobb lenne, ha rendezettebben írnád, tehát a szakaszokat egyforma sorokkal.
Azt viszont el lehet hagyni, hogy minden sort nagybetűvel írjunk, ugyanis zavart kelt a vers olvasásánál. Az viszont jó, hogy mondatokban foglalod a tartalmat.
S az elmélkedésed kissé zavaros. Én úgy érzem, hogy általában egy témán szoktunk elmélkedni, nem ide-oda csapongni. Átdolgozva, lehetne belőle egy jól sikerült vers.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Gabe!
Jaj, ne haragudj, hogy nem jött le, most már teljesen tiszta.
És csatlakozva Katához: igen-igen, vannak benne töredékek, lehet, nem ez a legjobb formája, és lehetne rajta változtatni.
Viszont, amikor írtam egy késő este volt, suhantak át a gondolatok a fejemben, ezt a fajta esti gondolkodós-filozofáló hangulatot akartam leírni, átadni.
Majd máskor jobban megy 🙂