Láttam

Láttam egy rózsát, csak két szirma volt, fejét keserű bánat húzta
a mély felé, talán még a könnye is kicsordult, tudta, ha elveszti őket,
nem csak a szépség vész el, ő maga is.
Láttam a felhő halványkék arcát, ahogy mogorva szürkére változott,
a bárányok félve messze szaladtak, haragos ráncok gyűltek homlokán,
ezernyi villám botjával verte a földet, s én nem találtam sehol menedéket.
Láttam a faluvégen azt a kivert vén ebet, bundáját bogáncsok fonták,
vérét nyüvek szívták, hátán sűrűn táncolt a bot, csak bolyongott,
néha kapott egy kis maradékot, épp csak annyit, hogy éljen.
Láttam egy arcot a tükörbe, egy képet, min átszáguldott az idő,
ráncokat szántott mélyen, nyomait ezernyi harcnak, és a beforrt sebek
emlékként nyíltak, és bújtak, a szív legmélyebb zugába, és sírtak.
Láttam a keresztet, gyertyaláng táncolt körötte, de a hideg márvány
egy más világot takart.