váljak köddé pirkadatkor
este haján háló legyek
árnyékomra napos oldal
ne süssön már égő sebet
tollam kevés bőröm ritka
csúfos kudarc az életem
csomagolok míg nem késő
ne bántsatok ha kérhetem
vérem ontja hegyi patak
alvad mire a völgybe ér
cirádát húz rá a tavasz
kizöldülnek a rút mesék