Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban…:
"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd…"
… Hullámok csapnak, roncsok süllyednek;
örvénylő árból ím legendák születnek…
Csillagok hallgatják énekét. —
… Elsimul víztükör; felszáll a köd;
gyászol a könnyes-sós némaság…
Szél kap föl, dúdol új balladát…
Alszik egy dal lenn a roncsok közt…
10 hozzászólás
Szép, nagyon szép, különösen az utolsó versszak. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm! Á. E.
Ezt a versedet feltétlenül megmutatom a lányomnak, aki nagy Titanic-szakértő. Az utolsó versszak tényleg remek. Grat! üdv, vendég
Igen, eggyet értek az előttem szólókkal. Jó vers.
Köszönöm!
Nekem is nagyon tetszik a versed, gratulálok!:)
A Titanicnak napjainkban rengeteg személyes alteregója van .Lehet hogy jó magam is? Grt.Z
Oppá! Micsoda gyöngyszemekre bukkanok ma!
Csodás a versed.
Üdv.: András
Nagyon szép vers, nekem is nagyon tetszett! Gratulálok Emil!:)
Szép kis vers ez, jó volt olvasni.
Gratulálok,
A.