Volt szeretőm, nem is egy, de barátom, a vége csak az lett,
hogy szerelembe csak egy, ki velem belehullt ama zsákba,
mit bekötözve az ördög inalva a vállain átvet
és viszi máris a házasodók fenemély bugyorába.
Onnan, amint ez az ábra neked csudajól bemutatja,
nem menekülsz, te komám, belesüpped arasznyit a lábad,
és jön eléd az anyós sebesen, nevedet kiabálva,
nyelve szigony, kese körme hasítja, kicserzi a hátad.
Boldog arád hamarost bepipul, ha a kocsma felé jársz,
rakja a szűröd a grádics elé, amikor hazaszédülsz,
reggel aligha tudod te megúszni a végtelen áldást,
mint szava hull pörölőn a fejedre, amíg belekékülsz.
Hát igyekezz, ha tehedd, elodázni a házasulásod,
mert azután sohasem tömöd ott a pipád, ahol éred,
gangra kerülsz szaporán, hol is egyre dohogva, de bánod,
hogy minek is követelt az a balga eszed feleséget.